Abonyi Sándor: Csak jó fa teremhet jó gyümölcsöt

A világban sok ember a különböző gyümölcstermő fák esetében sokszor csak a nyári gyümölcstermés idején – a fa gyümölcse alapján – képes megmondani, hogy milyen fát lát: almát, körtét, szilvát stb. Sokszor még így is tévesen ítélik meg a gyümölcs fogyaszthatóságát, mert amelyik külsőleg egészségesnek látszik, az belül teljesen férges, hasznavehetetlen és kárt okoz. A gyakorlottabb, szakavatott emberek azonban – a fa alakjáról, nagyságáról, kérgéről, leveléről stb. – gyümölcs nélkül is – meg tudják mondani egy fáról, hogy milyen gyümölcsfáról van szó, milyen állapotban van, és ezért milyen gyümölcs várható róla. A szakértő kertésznek a gyümölcsérésen kívüli időszakban kell egy fán sok olyan műveletet (ültetés, metszés, permetezés) elvégeznie, ami a nyári időszakban meghatározza annak gyümölcstermését. Az őszi és a tavaszi hónapokban kell azt is eldöntenie, hogy ha a fa állapota nem egészséges (fertőzött, korhadt stb.), akkor azt ki kell vágni, mert nem várható róla jó és sok termés, csak másokat megfertőzne, és nagy kárt okozna, mind a többi fában, és mindazokban, akik jóhiszeműen – a látszat alapján ítélve – esznek annak a gyümölcséből.

Mondhatnánk ezt úgy is, hogy egy szakember meg tudja ítélni (és meg is kell ítélnie) a fa alapján, hogy milyen lesz annak a gyümölcse: egy almafa almát, egy körtefa pedig körtét fog teremni, de azt is megmondja, hogy egy jó (egészséges, életerős) fáról van-e szó, aminek jó és egészséges gyümölcse lesz, vagy egy gyenge (beteges, erőtlen) fáról, aminek rossz (férges, romlott) gyümölcse lesz.

Jézus jól ismerte ezeket a törvényszerűségeket és a körülötte élő emberek is tudták értelmezni a természetből vett példázat alapján azt, hogy mi annak a szellemi üzenete. Ma már csak a természet közeli életet élő emberek ismerik ezeket a törvényszerűségeket, de fontos, hogy megismerjük ezeket, hogy mi is megértsük azt a példázatot, ami alapján Jézus a szellemi megkülönböztetésre tanította tanítványait, természetesen bennünket is tanít ma. A Máté 7. fejezetében beszél ezekről Jézus:

„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnekhozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7.15-20)


A természetből vett példa alapján Jézus azt a következtetést vonja le (és szeretné, ha mi is megértenénk), hogy „csak a jó fa teremhet jó gyümölcsöt, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt fog teremni”. A példázat lényege szellemi értelemben véve az, hogy ne a látható, a szemnek és a fülnek tetszetős dolgokra koncentráljunk, és az alapján ítéljünk, hanem „jó kertész módjára” – szakértőként, érett hívőként, „akiknek gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz közötti különbségtételben” (Zsidó 5.14) – mi is meg tudjuk különböztetni a fákat gyümölcseik nélkül is, hogy melyik a jó és melyik a rossz fa. Csak akkor „együnk annak a gyümölcséből” (hallgassuk meg az ő tanítását), ha megbizonyosodtunk róla, hogy egy jó fa. A Biblia ugyanis a fát az emberekkel azonosítja. Emberre mondja a zsoltáros: „a boldog ember … olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amelyik idejekorán megadja gyümölcsét.” (Zsolt 1.1-3 A természetből vett példát Jézus is a szellemi életre alkalmazza, ahol a fák embereket – szolgálókat: apostolokat, prófétákat, tanítókat stb. – jelentenek.


A fa példázatával már a Biblia elején az első emberpár bukásánál is találkozunk. Már Ádám és Éva is azért buktak el, mert a tiltott – rossz – fa gyümölcséből ettek, ami nagyon kívánatos és tetszetős volt a szemnek, de mégis halálos.


Az 1 Mózes 3.1-11-ben arról olvashatunk, hogy az Édenben a sok fa között a kert közepén volt egy rossz fa – a jó és a gonosz tudásának fája – és Isten megtiltotta Ádámnak és Évának azt, hogy arról egyenek. Isten tudta, hogy ha esznek abból, akkor az az ő halálukat fogja okozni. Megdöbbentő, hogy mindketten hallották Isten parancsát. Tudták azt is, hogy melyik a tiltott (rossz) fa, aminek gyümölcséből nem szabad enniük, de a fa gyümölcse olyan kívánatos volt a szemnek, hogy Éva nem tudott ellenállni, sőt rávette Ádámot is, hogy ő is egyen belőle. Ezért mindketten elbuktak és szellemileg halottá váltak: megszakadt a közösségük Istennel. Ezt örökölte a bukott emberiség Ádám és Éva bűne miatt és ebben vétkeznek a világ – és sajnos sokszor Isten fiai is, ami számukra is a halált jelenti.


Pál apostol így oktatja hűséges tanítványát, Timóteust erre az esetre hivatkozva:


„Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: ”1 Timóteus 2.11-14.

Hasonlókat ír Pál a korinthusi gyülekezetnek is:

„Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen; És a prófétalelkek engednek a prófétáknak; Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében. A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. Avagy ti tőletek származott-e az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy amiket néktek írok, az Úr rendeletei azok.” (1Kor 14.31-37)

Pál ezeket az erős szavakat a végén azzal hitelesíti, hogy hozzáteszi: „amiket írok, azok az Úr rendelései!” Ebben a fejezetben Pál a gyülekezeti rendről ír és ennek kapcsán beszél ezekről. Észre kell azonban vennünk, hogy nem arról van szó, hogy az asszonyok meg sem mukkanhatnak a gyülekezetben, hiszen a gyülekezetben „mindnyájan prófétálhatnak”. Az asszonyok is prófétálhatnak, ugyanúgy, mint bárki más, ami egy nagyon fontos és erőteljes szolgálat, a legfontosabb ajándék, amire törekedni kell! (1 Kor. 14.1) A korábbi igeszakasz törvénykező és kizárólagos értelmezése sok zavart okozott és okoz Isten népe között, ezért néhány kulcsfontosságú szó eredeti görög jelentése szerint nézzük meg pontosabban mit is jelent ez:
az asszony (güné) jelentése: nő, asszony, feleség, menyasszony,
hallgatni (szigaó) jelentése: hallgatni, csöndben lenni,
szólni (laleó) jelentése: beszélni, szólni, locsogni, fecsegni.

Ez alapvetően úgy értelmezhető, hogy az asszonyok ne legyenek hangadók, fecsegők a gyülekezetben, hagyják meg a férjüknek a szólás jogát és ne ragadják magukhoz a szót és ne kérdezgessenek nyilvánosan olyan dolgokat, amire otthon a férjük is válaszolni tud.

Tudjuk, hogy az asszonyok a genetikai adottságukból adódóan szeretnek beszélni, gyorsan képesek és szeretnek dönteni, a döntéseiket azonban a külső benyomásaik, a látszat, az érzéseik alapján hozzák meg, amiről Évához hasonlóan igyekeznek meggyőzni a férjüket is. Ádámhoz hasonlóan sok férj elbukik ebben ma is, mert ráhagyatkoznak a feleség, az asszony döntésére. Sok család ma is ennek a következményét szenvedi el a mindennapokban. Az asszonyoknak ez a mentalitása nagyon hasznos, mert Isten rendelése szerint a férjeik segítőtársai az élet mindennapos, gyakorlati dolgaiban, de az egész életüket meghatározó döntésekben Isten a férjnek, mint a feleség fejének szánt elsődlegesszerepet. Pál a Szent Szellem által ezt a következőképpen magyarázza: „mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett”. A ravasz kígyó becsapta Évát. A feleségek sokszor tapasztalják és bosszantja őket, hogy a férjük miért rágódik, elemezget olyan sokat és vizsgál sok alternatívát egy-egy fontos döntésnél: ház -, autó vásárlása stb. Egy alapos és hosszútávra kiható fontos döntés meghozatala azonban mélyebb vizsgálódást és sok tényező elemzését igényli, és nem lehet csupán a külső, felületes benyomások alapján, érzelmi alapon dönteni. A férjek részéről ez a hozzáállás és mentalitás nem a tehetetlenség, a bizonytalanság vagy a döntésképtelenség jele, mint azt sok feleség gondolja, hanem Isten teremtette ilyennek a férfiakat, mert az élet nagy kérdéseiben elsődleges döntési szerepet szánt nekik, amihez olyan adottság és mentalitás szükséges, amivel alapvetően a férfiakat ruházta fel és nem a nőket. A feleségek sokszor a szín, a forma, a divatosság és más külsőségek alapján hajlamosak eldönteni azt is, hogy milyen lakást, vagy autót vegyenek, aminek később a felmerülő magas lakbér és rezsi, benzinfogyasztás és javítás magas költségeiben fizetik meg az árát. Az asszonyok pillanat alatt el tudják dönteni, hogy szerintük mi lenne a helyes döntés; és sajnos sokszor el is döntik a férj helyett és Évához hasonlóan meggyőzik arról a férjüket is. Így születik sok rossz döntés a családokban az élet nagy kérdéseiben. A feleségek sokszor ma is azt a nagy hibát követik el, amit Éva is elkövetett. Kilépnek az Isten által nekik szánt segítőtárs szerepéből és a fő, a férj szerepébe lépnek. Meg kellene tanulni az asszonyoknak, feleségeknek, ahogyan Pál is írja, hogy „csendességben tanuljanak engedelmességet” és főleg ne ők akarjanak tanítani másokat (más érett asszonyokat és férfiakat), mert Isten ezt nem engedte meg nekik. Lehet erről sokat vitatkozni, de Isten tudja, miért látta ezt így jónak! Sok hamis szolgáló van, akik igyekeznek ennek az ellenkezőjét bizonygatni, de a nagy kérdés az, hogy kinek higgyünk és kinek engedelmeskedjünk: Istennek és az Ő igéjének vagy a kígyónak, aki az érzelmeikre hatva sokszor ma is az asszonyokat környékezi meg és rajtuk keresztül igyekszik bűnbe vinni a férfiakat, férjeket. Isten és az Ő igéje nem változott. Pál, aki a Szent Szellem által írta le ezeket a szavakat – a jó bizonysága által – jelentős helyet kapott a Szentírásban. Sok hamis szolgáló mondhatja ma is, hogy „Uram, Uram”. Tehetnek sok csodát, ha azonban a mindennapi életük minden területén nem az Atya akaratát cselekszik, akkor később – az utolsó ítéletkor – ki fog derülni róluk, hogy Jézus nem ismeri, sőt „gonosztevőknek” nevezi őket (Máté 7.22-23). Az ilyen gonosztevők sok jóhiszemű hívőt a pokolra juttatnak, ezért tanít bennünket Jézus arra, hogy a fára (a szolgáló életére) koncentráljunk és meg tudjuk állapítani, hogy kik a jó és kik a rossz fák.

A fa lehet férfi és nő egyaránt!

Jól jegyezzük meg, amire Jézus figyelmeztet bennünket: csak a jó fa teremhet jó gyümölcsöt, a rossz fa pedig csak rossz gyümölcsöt teremhet; bármennyire is tetszetős annak gyümölcse. A fák az emberek, akiket az élete és nem a szolgálatának látható jelei minősítenek. Ne a jelekre és csodákra, a fülnek kellemes igehirdetésekre, a sok követőre figyeljünk tehát, mert azok félrevezetnek, hanem igyekezzünk megismerni a fát (a szolgáló személy életét) és az alapján ítéljük meg, hogy ő jó vagy rossz fa. Meg kell próbálni (vizsgálni) őket. Ezt tették az efézusi hívők is, akik megvizsgálták a hozzájuk érkező apostolokat és megállapították róluk, hogy hazudnak, azaz rossz fák (Jel. 2.2) Ez a megvizsgálás és megítélés az érett hívők, a gyülekezet kötelessége. Ha nem teszik, nagy veszélybe kerülnek, mert a hamis szolgálók sokakat félrevezetnek.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy milyen fák azok, akiknek életére a következők jellemzők:

– rendezetlen, zavaros a házas – és a családi életük,
– akár többször is elváltak és újraházasodtak,
– kusza és rendezetlen a házuk tája,
– engedetlenek és a világban vannak a gyerekeik,
– jómódban élnek, amit „áldásnak” tekintenek és dicsekednek is vele,
– ugyanakkor esetleg zavaros pénzügyeik vannak.

Ezek elég kirívó esetek, de ha nyitott szemmel és füllel járunk ebben a hívő „világban”, akkor láthatjuk, hogy ezek valamelyike elég gyakran előfordul híres szolgálóknál is. Lehet mondani, hogy „de hát nem ismerem egy híres, tőlem távol élő szolgáló magánéletét!” Hogy tudnám megítélni azt? Ma az internet (a honlapok, a facebookok, a DVD-k) és a média (TV, újságok) világában sok olyan valós információ ismert egy tőlünk távol élő neves szolgálóról is, ami elegendő annak megítéléséhez, hogy milyen fák. A számunkra fontos információkat sokszor ők maguk mondják el, nem titkolják, sőt néha még dicsekednek is vele. Sokszor a nem biblikus és nem hiteles életük (rossz fa) termése a hirdetett hamis tanításaik, amivel saját bibliaellenes cselekedeteiket igyekeznek igazolni.

Érdemes többször hangsúlyozni, hogy Jézus a példázatában arra hívja fel a figyelmet, hogy a hamis szolgálók leleplezésekor a fára koncentráljunk. A látszat, a külsődleges dolgok – a „tetszetős ruházat” (alázatosnak látszó „báránybőr”), kegyes szavak sokakat megtévesztenek, amit az ördög arra használ fel, hogy a hamis szolgálókon keresztül sokakat félrevezessen. A lelki (érzéki) emberek szemének, fülének és az emberi vágyaknak az ilyen szolgálók a kívánatosak, akik báránynak látszanak, de a szívük mélyén valójában „ragadozó farkasok” („rossz fák”), akik a rossz gyümölcseikkel sokakat megfertőznek. Tejjel táplálják és csecsemőkorban tartják a hívőket és ezért nem tudnak érett, szakértőhívőkké válni, akik meg tudnák különböztetni, hogy melyik a rossz fa (hamis szolgáló). Ezért sok jóhiszemű hívőt félrevezetnek, és a pokolra juttatnak. A csecsemőkorban tartáson túl a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” hamis teológiájukkal még a megítélést is megtiltják nekik, hogy a hívők le ne leplezzék őket. Jézus azt mondja róluk, hogy „gonosztevők”, ezért ne higgyünk az ilyen embereknek.

A hívők ma sem a fára – az emberre – hanem az üzenetre és a láthatókra néznek, ezért könnyen félrevezethetők. Egy jó fa tudja, hogy hol a helye Isten tervében, mire hívta el őt és engedelmes a haláláig. A jó fa jellemzője az alázatosság (saját maga megalázása és mások felemelése), a szerénység, a hűség, a becsületesség, a szavahihetőség, a jószívű adakozás stb.

Függetlenül attól, hogy férfi vagy női szolgálóról van-e szó és milyen üzeneteket hirdetnek, önmagában már az igeellenes és rossz fákról van szó, ha egyesek
azzal dicsekednek, mekkora létszámú gyülekezetük van, hány könyvet írtak és hány DVD-t adtak ki, vagy milyen nemzetközi szolgálatuk van,
különböző – a hívőktől magukat megkülönböztető címeket viselnek – és ezzel mások fölé emelve magukat alávetettséget és tiszteletet várnak el másoktól,
hivalkodó, drága, divatos ruhákban járnak,
drága lakásban és hivalkodó módon élnek,
a házasságuk romokban van vagy teljesen tönkrement,
a gyerekeik engedetlenek és a világban vannak,
kifogásolható, zavaros pénzügyeik vannak,
szeretik a pénzt és ezért elsősorban a maguk meggazdagodására törekednek, amit a „bővölködés az áldás jele” hamis teóriájukkal igazolnak,
a szegények, elesettek megsegítésével, az azok számára való gyűjtéssel nem sokat törődnek,
a szent életet, a keskeny úton járást, a kereszthordozást, az érettségre jutást, az ítélettétel fontosságát nem hangsúlyozzák. Általában tartózkodnak a kemény beszédtől, nem harcolnak elkötelezett módon a bűn ellen, hanem megalkuvók(toleránsak), mert nem akarják, hogy a sokaság és ezzel az adakozás is megfogyatkozzon, ami fontos a hírnevük és a megélhetésük szempontjából,
nem hallottam róla, hogy vállalva az életük megvizsgálását is, valaki valaha is a jó és a rossz fa példázatáról tanított volna.

Mondhatjuk azt, hogy de hát senki sem tökéletes! Az ige azonban elvárja, hogy egy szolgáló feddhetetlen és az élete példaértékű legyen, ahogyan Pál is a saját élete példáját állította követendő mintának a hívők elé (2 Thessz. 3.9; 2 Tim. 3.10). Talán nem kell, hogy mindazok és olyan formában minden szolgálóra érvényesek legyenek, mint amit Pál magáról mond, mindenesetre jól érzékelteti azt, hogy mennyire más egy jó fa ahhoz képest, ami ma sok – nemzetközileg is ismert – szolgálóra jellemző. Felfedezhetünk az alábbiak közül néhányat a mai szolgálóknál?

„Krisztus szolgái-e? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.” (2 Kor. 11.23-31)
-§-

Ez az írás – változtatás nélkül – szabadon terjeszthető a szerző nevének és honlapcímének (https://keskenyut.wordpress.com) megadásával.