A panaszkodás nem viszi előrébb az embert.
Aki pesszimista és megkeseredett, az megbukik a "vizsgán". Hiába van ott az előrelépés, a növekedés lehetősége mindezt elszalasztja az, aki nem tartja a próbatételt teljes örömnek. Szerencsére Isten ad még egy esélyt. Sosem késő megtanulni, mi a helyes reakció.
Például, ha sérelem ér bennünket, akkor cselekszünk helyesen ha elhatározzuk: nem fogok kiborulni.
Teljes örömnek tartom az esetet. Tudom, hogy ez csak egy próba, amit ha békességgel kiállok, jobb ember leszek.
Ha nem megy az üzlet, siránkozás helyett tartsuk teljes örömnek. Mondjuk azt hangosan: ez is el fog múlni. Tudom, hogy az Úr gondot visel rólam.
Ha úgy alakult, hogy nagyon csalódtunk, megbántott érzelmeink hajlamosak depresszióba és önsajnálatba taszítani minket. Ám a búskomor érzeteknek való behódolás helyett inkább bátorítsuk önmagunkat, valahogy így: Fel a fejjel! Légy erős! Nagyszerű napok előtt állsz.
Így megy át az ember a vizsgán, így kell a próbákat "teljes örömnek tartani". Ne lepődjünk meg ha a nehezebb időszakokban azt érezzük, hogy a csüggedés szelleme megpróbál uralmat venni rajtunk. Természetes, hogy olyankor olyan gondolatok cikáznak a fejünkben, hogy sosem fog sikerülni, soha nem gyógyulsz meg, mindennek vége, ennyi volt.
Azonban nem szabad elhinnünk ezeket a hazugságokat! Ne engedjük, hogy átvegyék az érzelmeink az irányítást, mi legyünk a főnökök!
Ne a pesszimista érzelmek beszéljenek hozzánk, hanem mi beszélünk saját magunkhoz.
Reggel amikor ébredezés közben már támadd is a negatív gondolat és azt súgja, hogy szörnyű nap lesz a mai, ne higgyünk neki és főleg ne értsünk egyet vele, mondván: "jól beszélsz, pocsék lesz, máris borzasztóan érzem magam."
Ellenkezőleg! Álljunk ellene és mondjuk ki hangosan, amiben hiszünk. "Csodálatos nap lesz a mai. Javulásnak indul az állapotom. Az én Istenem meggyógyít engem." Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése