TANÍTÁSOK-A hívők szellemi fegyverzete

A hívők szellemi fegyverzete

Pál apostol az Efézusi levélben felsorolja mindazokat a „fegyvereket”, amelyeket Isten a hívők rendelkezésére bocsátott ahhoz, hogy képesek legyenek sikeresen „harcolni” az elhívásukkal járó szellemi küzdelemben. Az adott analógia szerint a hívők élete sokban hasonlatos a fizikai világ harcaiban szolgáló katonákéhoz. Az párhuzam még tovább folytatódik azáltal, hogy a nekünk adatott szellemi „fegyverzet” egy korabeli római katona, vagyis egy e világi harcos felszereléséhez van hasonlítva. Ebből aztán további hasonlóságokat kreálhatunk magunk is: Egy katonának pl. jól kell ismernie és meg kell tanulnia hatékonyan használni a fegyverzetét ahhoz, hogy sikeres legyen a harcban. Pontosan így van ez a keresztények esetében is: ismernünk kell a rendelkezésünkre álló felszerelést, és meg kell tanulnunk azt megfelelő módon és hatékonyan alkalmazni ahhoz, hogy sikeresen ellenállhassunk a minket érő állandó szellemi támadásoknak. Ebben az írásban a hívők fegyverzetét és azok hatékony használatát kívánjuk kissé alaposabban elemezni.

---

---

A hívők szellemi fegyverzete

Isten a Seregek Ura (Zak. 1:3), aki az engedelmes angyali rend seregeit vezérli. Az élő Isten fizikai serege pedig Izrael népe volt (1Sám. 17:26,36). Amíg azonban Isten ószövetségi népének, a testi izraelitáknak gyakran kellett fizikai harcokat megvívni, addig az újszövetségi, vagy szellemi Izrael (Gal. 6:6) már egy magasabb szintű, szellemi síkon folyó harcra van elhívva. Éppen emiatt a keresztény élet gyakran és találóan egy folyamatosan tartó harchoz van hasonlítva, ahol naponta meg kell vívnunk „a hit jó harcát” (1Tim. 6:12). Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez a harc nem a testi, illetve fizikai síkon folyik:

2 Korintus 10:3-5 Mert bár (hús)testben járunk, nem a (hús)test szerint harcolunk, mert a mi hadakozásunk fegyverei nem (hús)testiek, hanem hatalommal bírók Istenben erődítmények lerontására, lerontjuk velük az okoskodásokat és minden magaslatot, amely az Isten ismerete ellen emelkedik és foglyul ejtünk minden értelmet, hogy engedelmeskedjék a Felkentnek (rev. Vida fordítás)

Noha úgy a küzdelmünk, mint az ehhez biztosított fegyverzetünk is elsősorban szellemi, Pál apostol a felszerelésünket képletesen az akkori kor római katonájának a fizikai felszereléséhez hasonlítja. Az alábbiakban láthatjuk ennek a teljes fegyverzetnek a bemutatását (pirossal kiemelve), valamint az adott felszerelésnek a szellemi funkcióját (kékkel kiemelve), illetve használati módját:

Efézus 6:10-18 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11 Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12 Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság szellemei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13 Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15 felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. 16 Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség (szabadítás) sisakját is, és a Szellem kardját, amely az Isten beszéde. 18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által.

Ezek tehát az Isten által adott fegyverek, amelyek képessé tesznek bennünket az ellenállásra és a gonosz leküzdésére. Vizsgáljuk meg sorjában és alaposabban az itt felsorolt eszközöket és azok céljait. Már eleve a ruházat és a fegyverzet felvételének az adott sorrendje is fontos.

1. A felövezés: Ez az igazságszeretet, illetve a felkészülést és az igazságban való kitartás szándékát jelképezi. A sorrend a felövezéssel kezdődik, aminek a szellemi megfelelője az igazság ismerete, annak szeretete és felkészülés az igazságban való, amellett végsőkig kitartó életre. Enélkül bele sem kezdhetünk a szellemi harcba, mert ha nem ismerjük az igazságot, akkor a rossz oldalon harcolunk. Így talán először is tisztázzuk azt, hogy miféle igazságról van szó. Manapság ugyanis számos alternatív „igazság” létezik és emiatt sokan támadják, mások pedig kétségbe vonják a Bibliában kinyilvánított abszolút igazság puszta létjogosultságát is. Mivel „az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk” (Jn. 4:24), így alapvetően fontos követelmény az, hogy tudjuk, mi is valójában az igazság.

Az egy igaz Isten követői számára az igazság az Isten kinyilatkozott igazságait jelenti, ami a következőket foglalja magában: Megismerni Istent (Ézs. 65:16), az általa elküldött Jézus Krisztust (Jn. 14:6), az Isten általi megszentelődést (Jn. 17:17) Isten Szent Szellemét - ami az igazság szelleme - (Jn. 16-17; 1Jn. 5:6), az Isten szavát (Jn. 17:17), az Isten törvényét és parancsolatait (Zsolt. 119:151 ; Róm. 7:12) és Isten üdvözítő evangéliumát (Gal. 2:5). Jelenti még a Szent Szellem, vagy az igazság szelleme által megszentelt és elpecsételt igazakat (Jn. 14:17; 17:17; Ef. 1:13; 2Kor. 1:22), vagyis a hívők közösségét, az Isten egyházát, mivel ez a testület a „Krisztusban való, igazság szerinti ismeretek birtokosa” (Ef. 4:21), egyben „az igazság erős oszlopa és szilárd alapja” e földi világban (1Tim. 3:15).

Az igazság intellektuális felfogása, annak passzív ismerete azonban nem elégséges. A „felövezésnek” ugyanis van egy további, képletes jelentése, jelentősége is. A bibliai idők viselete megkövetelte egy jó és megfelelően szoros öv viseletét, s ez a tény gyakran egy hasznos analógiaként szolgált. Amikor a kor embere pl. futásba kezdett, először is az övébe kellett gyűrnie a tunikaszerű, csaknem bokáig érő ruházatának az alsó szárát ahhoz, hogy szabadabb legyen a mozgása, vagyis, hogy készen álljon az aktivitásra. A felövezettség tehát késszé, nekigyürkőzötté tette az embert a cselekvésre és pontosan emiatt használja az Írás is ezt az párhuzamot. Jelentésében, illetve a bibliai használati módjában így szinonimája a „fel kell kötni a gatyaszárat”, illetve a „nekigyürkőzni” magyar kifejezéseknek, amiket ugyancsak akkor használunk, amikor valami igen nehéz kihívásra kell az egyénnek nekifeszülni, illetve aktívan reagálni. Ezek fényében talán több értelmet nyer számunkra Isten azon utasítása is, miszerint az izraelitáknak “felövezve”, kellett elfogyasztani a pászkavacsorát, vagyis készen állva a kora reggel megkezdődő kivonulásra és a velejáró nehézségekre.

1Mózes 12:11 Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az JHVH Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.

Az hasonlatot még teljesebbé teszi a pászka és a kivonulás történetének keresztény értelmezése. Eszerint miután teljes szívünkből megtértünk, a bűn zsoldja, a halál áthalad fölöttünk, és kiszabadulunk a Fáraónak (Sátánnak) és a Szellemi Egyiptomnak (e bűnös világnak) a fogságából. Nekünk pedig kötelességünk (erre készen állva, vagyis felövezve) azonnal megkezdeni a megszentelődésünk folyamatát azáltal, hogy a fentebb már vázolt igazság szeretetében aktív módon kivetjük a bűn kovászát az életünkből. Péter apostol lényegében ugyanezeket a gondolatokat ismétli el némileg más szóhasználattal, amikor a szellemi észjárás felövezésének lényegét taglalja:

1Péter 1:13-16 Ezért övezzétek fel gondolkodástokat [gyürkőzzetek neki az elmétekben], legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek. 14 Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek, 15 hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; 16mert meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.”

Az ókeresztények által írt Didakhé (A 12 apsotol tanítása) ugyancsak ilyen módon használja a felövezés koncepcióját:

Didakhé XVI. 1. Őrködjetek életetek fölött! Ki ne aludjanak mécseseitek és ki ne oldódjon övetek! Legyetek készen!

Itt a “ki ne oldódjon az övetek” egyszerűen azt jelenti, nehogy felkészületlenek legyetek, amit az előző és a következő mondatok is nyomatékosítanak! Az igazság elvetése, vagy annak be nem fogadása a hamis tanok foglyává teszi az egyént.

Ha tehát ezeknek megfelelünk, akkor fel vagyunk övezve az igazság szeretetével, erős és rendíthetetlen szándékkal kezdtük meg a Krisztus tökéletes képmására való formálódásunkat (Róm. 13f:14; Ef. 4:24), vagyis a teljes szentségre való tökéletesedés folyamatát. Csakhogy az ellenfél, Sátán nem nyugszik ebbe bele, nem fog rólunk lemondani, vagy békén hagyni bennünket. Hanem, ahogyan azt a Fáraó is tette, amikor azon nyomban a kivonuló izraeliták után eredt a teljes hadseregével, hogy elpusztítsa őket, úgy Sátán is „utánunk ered” és alkalmat keres az elpusztításunkra, mint egy dühöngő oroszlán (1Pét. 5:8). Szükségünk van tehát valami oltalomra, ami a megigazulásunk folyamata alatt védelmet nyújt számunkra Sátán támadásai és „döfései” ellen. Ez pedig a mellvért, illetve annak szellemi megfelelője lesz.

2. A mellvért/ megigazulás, vagyis a kegyelem által megadatott, Isten erejében és kegyelmében való „új lét”. Sátán mesterien használja a saját fegyverzetét. Az ő csodafegyvere, ereje a halál, amit a bűn által hoz ránk (Héb. 2:14). Ha felvállaltuk a megigazulás folyamatában való részvételt, Sátánnak gondja lesz arra, hogy „igaztalanná”, vagyis érdemtelenné tegyen bennünket. Teszi ezt a kísértés és bűn által, hogy azzal a halálunkat okozza. Mert „a halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény” (1Kor. 15:56). Sátán emiatt részben a testi ember vágyaira hatva, bűnök elkövetésére [Isten parancsolatainak megszegésére (1Jn. 3:4)] kísért bennünket, hogy azáltal elbizonytalanodva kiessünk a kegyelemből és visszakerüljünk a halál hatalmába. A megigazulás azonban nem csak egy folyamat, hanem egy állapot is:

Róma 8:1-2 Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek. 2 Hiszen a Szellem törvénye, ami a Krisztus Jézusban való [megigazuló] élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

1János 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.

„Az igaz bár hétszer elesik, mégis feláll” (Péld. 24:16), s bátran folytatja útját. A megtérés, a kegyelem általi bűnbocsánat a Szent Szellemben való elpecsételés által a benső (újjászületett lényünkben) élő Szellem törvénye vértként óv meg bennünket Sátánnak e halálos fullánkjától.

1Korintus 15:57 De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Róma 6:22-23Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre [megigazulásra], aminek a vége az örök élet. 23Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Róma 7:24-25 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 25Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel [az újjászületett ember szerint] az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Tisztázni kell tehát azt, hogy nem a törvénytartás ment meg bennünket, hanem az újjászületett, benső emberünkben élő Krisztus tökéletes természete, amely felszabadít a bűn hatalma és annak fullánkja, a halál alól. Az Újszövetség megkötésével kegyelem alatt élünk, az Isten Szelleme a szívünkbe, elménkbe, akaratunkba helyezte a parancsolataihoz való igazodást (Héb. 10:16), s ez a benső meggyőződés, Istenhez való igazodás az, ami megment bennünket az esendőségből fakadó bűn következményétől. A helyesen értelmezett kegyelem tehát valóban egy erős páncélként vértez fel bennünket.
 

3. A felsaruzás / a békesség evangéliuma hirdetésének a készségét fejezik ki. A keresztény hívők nem csak önmagukért, a saját üdvösségükért lettek elhívva, hanem készen kell állniuk arra, hogy másokat is Istenhez és az igazsághoz vezessenek. Az egyház készséggel betölti a békesség evangéliumának hirdetését (Ef. 6:15). Emiatt „készeknek kell lennünk mindenkor számot adni a bennünk élő hitről” (1Pét. 3:15), és ebből következően arra is, hogy hirdessük és megosszuk az üdvösséget hozó evangéliumot azokkal, akiknek nyitott fület adott erre az Isten, mert így sokakat „megmentünk, kiragadva őket a tűzből” (Jud. 1:23).

De mi tulajdonképpen az igaz evangélium? Röviden: Istennek az a megváltó terve, amelyről a próféták tanúságot tettek (Róm. 1:2), amit az ígért Megváltó által visz véghez (Ézs. 40:9; Lk. 2:10), s ami megmenekülést hoz mindazoknak, akik hisznek a Krisztus megváltásában és az Atya kegyelmében ((Róm. 1:16, 3:23-24; Ef. 2:8) lásd még az Evangélium című írást).

Róma 10:13-15 ... „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” 14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? 15 És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!”

Sátán ennek a világnak az istene, „aki elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra.” (2Kor. 4:4) Az evangélium hirdetésével Sátán operációs területét gyengítjük azáltal, hogy felszabadítjuk az uralma alól mindazokat, akiket Isten elhívott a maga országlása alá.


4. A hit / a pajzs, mellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. A hit elengedhetetlen eszköze a krisztusi életnek: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Héb. 11:6). Jézus így utasította tanítványait: „Higgyetek Istenben!” (Mk. 11:22). A hitnek ugyanis megmentő és megtartó ereje van: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Eféz. 2:8, 2Kor. 1:24). A hit azonban nem egy magunkból fakadó erő, hanem egy Istentől eredő ajándék, ami által „munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil. 2:3). Ha pedig a hitnek megfelelően az Isten akarata szerint élünk és teszünk, akkor az ellenünk harcolók Isten ellen harcolnak (Ap.Csel. 5:39), és ki képes ellenállni az Isten akaratának? Igaz ez még akkor is, ha esetleg szenvednünk kell a hitünk miatt, tudva, „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál ...” (Róm. 8:28). Hit által tudjuk, hogy Isten igaz minden szavához, s így a hit „a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Héb. 11:1) A 91. Zsoltár a hit ajándékát élvező emberek zsoltára, mindazoké, akiket Isten „a szárnyai alatt oltalmaz, s akiknek pajzsként, páncélként szolgál a hűsége”. (Zsolt. 91:4) A hit pajzsára leginkább akkor van szükségünk, amikor a kétség, a negativitás, a félelem, a bűntudat és a rossz vágyak kísértő szelleme gyötör bennünket. A hit által megkapjuk mindazt, amiért imádkozunk:

Máté 21:21-22 „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. 22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.”

Jakab 5:15  És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.

Máté 17:20 Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.

Márk 17:22-23 Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben! 23 Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.

A hit lehetővé teszi számunkra a lehetetlent, az Isten akaratának megfelelően.
 

5. Az üdvösség / a sisak .

1Tesszalonikai 5:8-11 Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét. 9 Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet. 11 Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.

Amikor Keresztelő János meglátta Krisztust, így kiáltott fel: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Krisztus saját vérével váltott meg bennünket, hogy örökké élhessünk, s ez a megváltó cselekedet hozta el számunkra az üdvösséget:

Lukács 1:68-75 „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

Krisztus megváltást és üdvösséget hozott nekünk. Péter apostol kijelentette, hogy senki másban nincs megmenekülés az ember számára, csak egyedül Krisztusban: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (Ap.Csel. 4:12) Pál apostol pedig azt írja, hogy „az evangélium az Isten üdvösséget hozó ereje minden hívő számára” (Róm. 1:16). Krisztus, „a munkája befejeztével örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki” (Héb. 5:9). Még maga a Messiás is úgy viseli az üdvösséget a fején, mint egy sisakot (Ézs. 59:17). Az üdvösség pedig nem más, mint a tökéletlenségből fakadó halálból átmenni az életbe (Jn. 5:24; 1Jn. 3:14).

Más szóval, az üdvösség az az állapot, ami megszabadított bennünket a halált hozó bűn hatalma, terhe alól és képessé tesz bennünket arra, hogy hit által legyőzzük a bűn erejét és ezáltal az örök élet gyermekeivé legyünk. A sisak a test legkritikusabb részét, a fejet óvja, s így nem véletlenül van az üdvösséggel asszociálva. Sátán leghevesebb támadásai ugyanis az üdvösségbe vetett meggyőződésünket, az abban való biztonságunkat célozzák. Sátán minden módon azt érzékelteti velünk, hogy érdemtelenek, méltatlanok vagyunk az üdvösségre bűneink, hibáink, problémáink és gyengeségeink miatt. Az üdvösséget egy távoli, megfoghatatlan délibábként akarja tudatosítani bennünk. Holott az üdvösségünk része az, hogy Isten kihozott bennünket Sátán szellemi uralma alól, s így nincs többé hatalma felettünk. Bízunk és remélünk, sóhajtozva, várva a fiúság teljességét, testünk megváltását, mert e testben a megváltásunk még csak reménybeli (Róm. 8:23-24). Ha Sátán képes bennünk kikezdeni ezt a meggyőződést, azzal levetetheti rólunk az üdvösség sisakját és halálos csapást (hitehagyást) mérhet ránk.

 
6. A Szellem kardja / az Isten beszéde, az Isten kinyilatkoztatott igéi.
Ha megfigyeljük, az eddig már felsorolt felszerelések kivétel nélkül a katona biztonságát, védelmét szolgálják. A lista egyetlen támadó eszközt nevez meg, mégpedig a „Szellem kardját”. Tény, hogy egy katona fel lehet teljesen saruzva, vértezve és sisakozva, el lehet látva egy jó pajzzsal, ám ezek az eszközök csak egy bizonyos ideig és fokig képesek védelmet nyújtani számára a heves harc közben, hacsak nincs a kezében egy olyan hatékony fegyver, amellyel maga is képes az ellenfelét ártalmatlanná tenni. Ha egy katona fegyvertelenül megy ki a csatatérre, vagy ott elveszti a fegyverét, lehet akár milyen jól képzett harcos, még a legjobb védelmi felszerelés sem fogja megmenteni, hiszen az ellenfelei csapásai előbb vagy utóbb „rést fognak találni” a vértezeten és végeznek vele. A harc - és így van ez a szellemi harcban is - nem csak védelemből áll, hanem bizony támadásból is. Egy jó karddal nem csak elháríthatjuk az ellenünk mért csapásokat, de támadhatunk, vághatunk és döfhetünk is vele. A bibliai analógia tökéletesen megfelel ennek: „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Héb. 4:12). Mindannyian úgy tértünk meg és születtünk újjá, hogy egyszer csak szíven szúrt bennünket az a bizonyos kard, vagyis az Isten szava által kinyilatkozott igazság: „mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” (1Pét. 1:23) De mi az Isten szava/kardja? Minden olyan szellemi kinyilatkoztatás, ami Istentől jön, akár a Szentírás, akár prófétai kijelentés által. Jézus Krisztus az Isten élő igéje volt, a megdicsőült Krisztusról pedig ezt olvashatjuk:

Jelenések 19:13-15 Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. 14 Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. 15 Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre.

Ez ugyan az a kard, amiről a Héberek 4:12 is írt. Jézus tökéletesen használta ezt a kardot, amikor Sátán megkísértette őt, s ezzel egyben példát is mutatott számunkra ahhoz, hogy miként kell forgatnunk ezt a fegyvert. Jézus ugyanis az ördög minden egyes kísértésére az Isten igéjével vágott vissza, mígnem az ördög kénytelen volt megfutamodni (Mt. 4:1-11; Jak. 4:7). Érdekes, hogy e párviadalban Sátán ugyancsak az Isten igéjére hivatkozott, ám ő csupán vaktában vagdalkozott ezzel a karddal és képtelen volt elhárítani Krisztus csapásait, aki az igét annak valós igazsága szerint használta. Az Isten szavának ismeretéhez és megfelelő alkalmazásához bizony szorgalmasan tréningeznünk kell, ami azt jelenti, hogy időt, energiát kell fordítanunk a Szentírás alapos, átfogó tanulmányozására.

Vajon miért van az, hogy a sötét szellemi erők, valamint az ő emberi eszközeik – akár megtévesztve, akár tudatosan – de rendkívül kreatív és kalkulált módon támadják a Bibliát, illetve annak hitelességét, Isten általi ihletettségét? A válasz nyilvánvaló: azért, mert ha ezek az Isten ellenes démoni erők sikeresen kiverik a kezünkből az egyetlen rendelkezésünkre álló támadó fegyvert, akkor minden páncélzat ellenére védtelenek maradunk az olyan kósza tanaikkal és vallási nézeteikkel szemben, mint amiket pl. a New Age produkál, és előbb vagy utóbb felmorzsolódunk a harctéren.

  Az imádság ereje.

 Pál apostol közvetlenül a szellemi fegyvereink listázása után, a következő kijelentéssel folytatja: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által.” (Ef. 6:18) Habár az imát nem hasonlítja közvetlenül egyetlen evilági fegyverhez sem, de határozottan a fegyverzetünk részeként említi meg, mintegy kiegészítő eszközt. A szellemi fegyverzetet Isten biztosítja számunkra és az ima által olyan fokú közeli kapcsolatban állhatunk Istennel, hogy ő az adott helyzetben biztosítsa a szellemi, de akár fizikai szükségleteinket is. Az igaz bibliai ima az Atyához szól, Krisztus nevében, hatalmában, amit a Szent Szellem vezet bennünk.
Az igazi ima tehát a Szellem által jön, az Isten akarata szerint kér, s aszerint jön rá válasz is. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. (Jak. 5:16) Isten akarata az, hogy „szüntelenül imádkozzunk hozzá” (1Tessz. 5:17), mert így a Vele való kapcsolatunk szorossá és folyamatossá válik:

Zsoltárok 141:2 Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!

Jelenések 8:3-4 És jött egy másik angyal, megállt az oltárnál aranytömjénezőt tartva, és adatott annak sok tömjén, hogy minden szent imádságához tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt volt. És felment a tömjén füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Isten elé.

Isten mindent a rendelkezésünkre bocsátott ahhoz, hogy megnyerjük a szellem harcát!

Forrás:  http://www.churchofgod.hu