Prédikátor könyve 5:5 (a RÚF-ban 5:4)
Holnapra be kell küldenem a szükséges adminisztrációt. Ezt csinálhatom éjjel is, most telefonálnom kell, meg kell szerveznem a két hét múlva megrendezésre kerülőReformációs séta 2017-et! Még nincsen meg az összes szereplő, találkoznom kell a tévéssel, és beszélnem kell a művházzal is a reklám ügyében. Mindezt délig meg kell csinálnom, mert délután három hittan órám lesz, utána pedig meg kell látogatnom egy idős házaspárt – akkor már nem szervezkedhetek. Visszafele jövet beugrom majd a zárboltba, eltörött a postaláda kulcsa. Jó hogy eszembe jut, a posta, csekkek, levelek – ki ne hagyjam. Csörög a telefon – már megint ki zavar? Várjunk csak, most látom a teendőim listájában, hogy bevállaltam egy Luther-cikk megírását egy gyerekújságba. Akkor ezzel kezdem, mert ezt élvezem. De este Biblia-kör, arra is föl kellene készülni. Már mióta ígérgetem a honlap-készítőnek, hogy küldöm az anyagot. Csak el ne felejtsek elmenni az óvodába a gyerekekért! A kocsit ki kellene már takarítani, mert a gyerekülések környékén – fogalmam sincs miért – mindig tele van morzsával. Jövő héten előadást tartok a könyvtárban – még egy percet sem dolgoztam rajta. Hoppá, a csütörtök vészesen közeledik, de még nem írtam meg a reggeli Bibliaszöveghez a gondolataimat. Akkor ennek állok neki, nehogy elfelejtődjön, mint a múltkor. Nézzük csak, mi is a szeptember 14-i reggeli dicséret?
Prédikátor könyve 5. fejezet 5. verse: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” Nos, a Prédikátor könyvének szerzője ma ezt így fogalmazná meg: „Jobb, ha nem vállalsz túl sokat, mint hogy túl sokat vállalsz, és nem teljesíted.” Ez pedig csak úgy valósítható meg – ezt most magamnak írom –, ha gyakrabban kimondom azt a szót, hogy „nem”. Ehhez pedig ismernem kell a határaimat. Tudnom kell, hogy mire vagyok képes, és hogy mennyi idő áll rendelkezésemre. A legfontosabb pedig, hogy minden nap föl tudjam állítani a fontossági sorrendet:
· első helyen állnak a fontos és sürgős dolgok;
· második helyen állnak a sürgős, de nem fontos elintézendők;
· harmadikon a fontos, de nem sürgős dolgok;
· a negyediken pedig a nem fontos, és nem sürgős teendők.
Saját tapasztalatból elmondhatom, hogy a legtöbb időmet a második kategória foglalja le, a legkevesebb pedig a harmadikra jut. Ez így azonban nincs rendjén. Ezért olykor – ha sikerül – félresöpröm a sürgős teendőket, hogy elcsendesedjek Istennel, és minőségi időt töltsek a családommal. Bár ezek nem sürgősek, de ha ezek nincsenek jelen életemben, "minden hiábavalóság, és hasztalan erőlködés". Valami ilyesmire gondolhat a 21. századi Prédikátor.
Bejegyezte: Árvai Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése