„És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.” (Lk 24:27)
Miután József és Mária három napon át keresték Krisztust, megtalálták őt a templom udvarában, az írástudók között ülve, akik hallgatták őt és kérdéseket tettek fel neki. Mindaz, aki hallotta őt, elcsodálkozott értelmén és válaszain. Olyan bájjal tette fel kérdéseit, ami magával ragadta ezeket a tanult embereket…Anyja nem tehetett mást, mint hogy szívébe véste szavait, lelkületét és iránta való készséges engedelmességét.
Nem helyes azt mondani, miként számos író teszi, hogy Krisztus olyan volt, mint minden más gyermek. Krisztus nem olyan volt, mint a többi gyermek. Sok gyermeket rosszul nevelnek és tévútra visznek. De József, és különösen Mária, mindig emlékezetükben tartották gyermekük isteni származását. Jézust szent küldetésének megfelelően nevelték. A jóra való hajlandósága a szüleinek való állandó engedelmességet jelentette.
Az Írásokban való alapos jártassága azt mutatja, hogy földi évei alatt szorgalmasan tanulmányozta Isten szavát.
Krisztus megnyitotta tanítványainak az írásokat, és elkezdve Mózestől és a prófétáktól bemutatta nekik, ami az írásokban róla szól, és a jövendöléseket is elmagyarázta.
Úgy mutatott a Szentírásra, mint megkérdőjelezhetetlen tekintélyre, és nekünk is így kell tennünk.
Minden gyermek szert tehet a tudásra, ahogyan Jézus Krisztus tette. Amint megpróbálunk megismerkedni mennyei Atyánkkal igéje által, angyalok szegődnek mellénk, értelmünk megerősödik, jellemünk nemesebbé válik.
Krisztushoz hasonlóan nekünk is a „Meg van írva” eszközével kell visszavernünk az ellenség kísértéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése