Az emberek többségének a vallás valami elviselendő, egyfajta fájdalmas kötelesség. Azonban Isten nem akarja, hogy ilyen tapasztalatunk legyen vele kapcsolatban. A Westminster Hitvallás, a Presbiteriánus Egyház alapvető tantételeinek nyilatkozata kimondja: „Az ember legfőbb kötelessége Istent dicsőíteni, és örökké örvendezni neki.”
Gondoltál már valaha arra, hogy örvendezz Istennek?
"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja Néked szíved kéréseit." (Zsolt 37:4)
Isten azt mondja: „Gyönyörködjél bennem, és én megadom neked a szíved vágyait.” Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy Isten mindent megtesz nekünk, amit csak kívánunk vagy gondolunk. A mi saját testi, romlott természetünk vágyai gyakran ferdék, eltorzultak.
Ha Isten azon lenne, hogy kielégítse a vágyakat, a végeredmény több kárt okozna nekünk, mint hasznot. Régi vágyaink helyébe azonban Isten új vágyakat ígér, Isteni vágyakat, hasznos vágyakat – az Ő saját vágyait. Ki is elégíti ezeket, hiszen Ő maga adta nekünk őket.
De először – mondja Dávid – meg kell tanulnunk gyönyörködni az Úrban. Ez azt jelenti, hogy az Úrral való személyes kapcsolat lesz a legfontosabb az életünkben. Elsőbbséget kap minden más kapcsolattal és a megelégedés minden más formájával szemben. Nem lehetnek hátsó gondolataink. Istenhez önmagáért kötődünk, nem azért, amit remélünk, hogy megkapunk Tőle.
És akkor következik a paradoxon: ez a kizárólag Istenre irányuló kapcsolat megnyitja a megelégedés birodalmába vezető utat, amit másképp sohasem látnánk meg, és még kevésbé élvezhetnénk.
A hit megvallása:
Gyönyörűségemet lelem az Úrban, és nem keresem rajta kívül a megelégedésnek más forrását.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése