Néhány évvel ezelőtt egyszer arra ébredtem, hogy súlyos tünetek kínozzák a szívemet és a mellkasomat. Ismertem az ilyen tüneteket, mivel tinédzserként ágyhoz voltam kötve és lemondtak rólam az orvosok. Azt mondták, bele fogok halni a szívbetegségbe.
Az ördög azt mondta az elmémnek: „Meg fogsz halni. Most biztos nem kapod meg a gyógyulásodat.” Fejemre húztam a takarót és elkezdtem nevetni. Nem volt kedvem nevetni, de azért mégiscsak nevettem, úgy tíz percig. Végül az ördög megkérdezte, hogy min nevetek.
„Rajtad nevetek — mondtam. — Azt mondtad, hogy nem kapom meg a gyógyulásomat. Ha-ha-ha ördög úr. Én nem várom, hogy megkapjam a gyógyulásomat! Jézus már megszerezte nekem! Ha nem tudnál olvasni, én majd idézem neked az 1Péter 2,24-et.” És idéztem neki.
Miután idéztem az első szakaszt: „… Akinek sebeivel gyógyultatok meg”, azt mondtam: „Ha pedig meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam! Már nem kell megkapnom, Jézus már megszerezte! Mivel pedig Jézus nekem szerezte meg, én igényt tartok rá, elfogadom és kijelentem, és megvan nekem. Te meg csak szedd össze a tüneteidet és takarodj ki innen, ördög úr!” El is ment!
Megvallás: Jézus már megszerezte a gyógyulást nekem. Én igényt tartok rá, és elfogadom. Kijelentem, hogy megvan nekem. Jézus sebeivel én gyógyultam meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése