"Fölemelt engem a Lélek, és bevitt engem a belső pitvarba, és ímé, az Úr dicsősége betöltötte a házat." -(Ez 43:5)
Ellen Harmon mindössze 18 éves volt, amikor feleségül ment James White-hoz, ehhez az energikus, fiatal prédikátorhoz.
Házasságuk első pár hónapjában a Szentlélek még többet jelentett meg Ellennek a mennyei templom dicsőségéből, és amit látott, az örökre megváltoztatta a mennyről és a földről alkotott képét.
Amikor Elmer Malcolm egyházterületi elnökkel meglátogattam a Maine állambeli Topshamben Ellenék Howland-otthonát, azokról a csodálatos tapasztalatokról beszélgettünk, amelyeket az Úr azon a helyen adott az úttörőknek.
Amikor Elmer Malcolm egyházterületi elnökkel meglátogattam a Maine állambeli Topshamben Ellenék Howland-otthonát, azokról a csodálatos tapasztalatokról beszélgettünk, amelyeket az Úr azon a helyen adott az úttörőknek.
1847. április 3-án kapott látomásáról Ellen White így számol be: "Nagyon erős késztetést éreztünk magunkban a könyörgésre. Miközben imádkoztunk, a Szentlélek kitöltetett ránk. Nagyon boldogok voltunk. Hamarosan eltűnt körülöttem a földi világ, és látomásban Isten dicsőségét szemlélhettem."
A továbbiakban részletezi még a szentély és a szentek szentje dicsőségét a hatalmas mennyei templomban és az Atya trónjának mindent felülmúló dicsőséges ragyogását.
Ez a hatalmas tapasztalat, hogy megpillanthatta az Úr dicsőségét, sokszor megadatott Ellen White-nak. Például csaknem 19 évvel a Howland-házban szerzett élménye után a White házaspár a New York állambeli Rochesterben tett látogatást, ahol James egészségi állapota olyan rosszra fordult, hogy már a halálon gondolkodott. Az ezután történtekről idézzük ismét Ellen White szavait: "Karácsony este, miközben megaláztuk magunkat Isten előtt, és őszintén könyörögtünk szabadításért, a menny fényessége ragyogott ránk, és látomást nyertem az Ő dicsőségéről. Úgy tűnt számomra, hogy gyorsan elragadtatom a földről a mennybe, ahol mindenütt csak egészség, szépség és dicsőség vett körül. Muzsika hangját hallottam, amely dallamos, tökéletes, és magával ragadó volt."
Nem csoda, hogy Ellen így kiáltott: "Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség!,, miközben látomásban elragadtatott.
Ez a hatalmas tapasztalat, hogy megpillanthatta az Úr dicsőségét, sokszor megadatott Ellen White-nak. Például csaknem 19 évvel a Howland-házban szerzett élménye után a White házaspár a New York állambeli Rochesterben tett látogatást, ahol James egészségi állapota olyan rosszra fordult, hogy már a halálon gondolkodott. Az ezután történtekről idézzük ismét Ellen White szavait: "Karácsony este, miközben megaláztuk magunkat Isten előtt, és őszintén könyörögtünk szabadításért, a menny fényessége ragyogott ránk, és látomást nyertem az Ő dicsőségéről. Úgy tűnt számomra, hogy gyorsan elragadtatom a földről a mennybe, ahol mindenütt csak egészség, szépség és dicsőség vett körül. Muzsika hangját hallottam, amely dallamos, tökéletes, és magával ragadó volt."
Nem csoda, hogy Ellen így kiáltott: "Dicsőség! Dicsőség! Dicsőség!,, miközben látomásban elragadtatott.
Az idős Ezékielhez hasonlóan ez a fiatal hölgy is abban az előjogban részesült, hogy bepillanthatott a megváltottakra váró magasztos dicsőségbe.
Imádság a mai napra
"Kérlek, neveld arra látásomat, Uram, hogy hitszememmel túl tudjak tekinteni e világ sötétjén, és lássam örökkévaló országod el nem múló ragyogását!"
Imádság a mai napra
"Kérlek, neveld arra látásomat, Uram, hogy hitszememmel túl tudjak tekinteni e világ sötétjén, és lássam örökkévaló országod el nem múló ragyogását!"
Forrás: Garrie F. Williams írása alapján-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése