Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.
Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?
A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe.
Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.”
János 5:1-9
💥Van Erőm💥
Nincs mit tenni. Ezen már nem lehet változtatni. Fel kell adnom.
Ismerős ez a három egyszerű mondat?
Volt egy ember, aki nagyon régóta betegen feküdt. Csak egy lehetősége volt a gyógyulásra, de mivel nem volt senkije, mindig lekéste a gyógyulásnak a lehetőségét. Ezeket olvasva talán megfordul a fejünkben, hogy ő jogosan mondhatná a felsorolt mondatok bármelyikét. De nem ezt tette.
János evangéliuma ötödik fejezetében van ez a történet. Ez az ember belekapaszkodott a remény halvány sugarába. Amikor az alagút végén alig látod még a fényt, csak pislákol a távolban valami, akkor az az apró fény jelenti a mindent, de majd egy nem várt pillanatban nagy világosság fog támadni.
Nos ez az ember a hitével belekapaszkodott a jövő csodájába, Jézusba. Bár nem tudta, hogy egy napon Jézus megáll majd mellette, de mikor megtörtént a gyógyulás csodás pillanata, akkor hirtelen az alagút végén levő apró fényből nagy világosság támadt.
Ma reggel ezt olvassuk: „Megőriz az Úr…” téged, családodat, szeretteidet. Lehet, hogy most kelsz ki az ágyadból, vagy már éppen úton vagy, de az Úr a te őriződ.
Jézus a lehetetlen élethelyzetét annak a béna embernek, a lehetséges jövőre változtatta meg.
Lehet, hogy most nehéz ez az időszak a számodra, családod számára, de kapaszkodj az Istenbe vetett hitedbe, ha kell a remény egyetlen sugarába.
Ezeket a csodás dolgokat tudva a fenti három mondatot másképpen szeretném, hogy megjegyezd:
Igenis van mit tenni. Jézussal a lehetetlen lehetséges. Nem adom fel, Isten az én támaszom.
Nincs mit tenni. Ezen már nem lehet változtatni. Fel kell adnom.
Ismerős ez a három egyszerű mondat?
Volt egy ember, aki nagyon régóta betegen feküdt. Csak egy lehetősége volt a gyógyulásra, de mivel nem volt senkije, mindig lekéste a gyógyulásnak a lehetőségét. Ezeket olvasva talán megfordul a fejünkben, hogy ő jogosan mondhatná a felsorolt mondatok bármelyikét. De nem ezt tette.
János evangéliuma ötödik fejezetében van ez a történet. Ez az ember belekapaszkodott a remény halvány sugarába. Amikor az alagút végén alig látod még a fényt, csak pislákol a távolban valami, akkor az az apró fény jelenti a mindent, de majd egy nem várt pillanatban nagy világosság fog támadni.
Nos ez az ember a hitével belekapaszkodott a jövő csodájába, Jézusba. Bár nem tudta, hogy egy napon Jézus megáll majd mellette, de mikor megtörtént a gyógyulás csodás pillanata, akkor hirtelen az alagút végén levő apró fényből nagy világosság támadt.
Ma reggel ezt olvassuk: „Megőriz az Úr…” téged, családodat, szeretteidet. Lehet, hogy most kelsz ki az ágyadból, vagy már éppen úton vagy, de az Úr a te őriződ.
Jézus a lehetetlen élethelyzetét annak a béna embernek, a lehetséges jövőre változtatta meg.
Lehet, hogy most nehéz ez az időszak a számodra, családod számára, de kapaszkodj az Istenbe vetett hitedbe, ha kell a remény egyetlen sugarába.
Ezeket a csodás dolgokat tudva a fenti három mondatot másképpen szeretném, hogy megjegyezd:
Igenis van mit tenni. Jézussal a lehetetlen lehetséges. Nem adom fel, Isten az én támaszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése