„Abban
az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: „Magasztallak, Atyám,
menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és
értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad
jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki
sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt,
amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de
nem hallották meg.”
Magyarázat
A héten a három egy Istenre, a Szentháromságra
irányítja figyelmünket az ige. Ma a Fiú és az Atya kapcsolatáról
olvasunk. Halhatatlan lelkünk Istennel való közösségre vágyik. Akitől az
édenkert óta elszakadt az ember. Az Úr Jézusban Isten közel jött
hozzánk. Maga Jézus mondja: az Atya mindent átadott neki. Pál így ír:
„...benne lakik az istenség egész teljessége testileg.” (Kol 2,9) Jézus
Krisztus életében és szolgálatában Istent láthatta az ember. Ő ismeri az
Atyát. Csodálom azt, ahogyan Isten közeledik az emberhez, nem rejtőzött
el, hanem kész kijelenteni magát nekünk. A mennyben téma volt és az
marad örök sorsunk, ezért jött el Jézus, hogy mi is megismerhessük őt.
Általa Isten Atyánkká lett, közeledhetünk hozzá. Az igénkben olvasott
„akinek a Fiú ki akarja jelenteni” nem arra utal, hogy Isten elzárkózna
bárkitől is, inkább arra, hogy vannak, akik nem fogadják közeledését.
Hála, hogy az Úr Jézus által mi is megismerhettük az Atyát. Ő
jellemében, szolgálatában, halálában, feltámadásában az Atya hatalmára
mutatott, ma is ezt teszi szívünkben a Szentlélek. Aki pedig ismeri az
Atyát, annak boldog a földi élete, és bizonyossága van az örök életre
nézve is! Soli Deo gloria!
Imaáhítat
Adjunk hálát az Úrnak az első magyar baptistáktól örökölt drága lelki kincsekért! (2Tim 1,13–14)
(Vékás Benjámin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése