Ti vagytok a föld sója

A hit józansága

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (1 Pét 5,7-11)

 

 

Előfordult már veled, hogy valakinek a nehézségeidről, gyötrődéseidről akartál beszélni, de megijedt és lerázott egy igével? Talán éppen ezzel: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”. És bár az ige valóban igaz – Istennek gondja van ránk– mégis üres, amikor egy beszélgetés gyors lezárásaként hangzik el.

Ennek az igének kérdései vannak hozzád. Mégpedig ezek:mi a gondod? mire használod Istent? mit jelent a hit józansága?
Ez az ige arról a valóságról beszél, amelyben élünk történelmi korszakoktól függetlenül. A valóság az, hogy van gondunk: ki vagyunk téve az ellenség hatásainak, de van lehetőségünk Jézus jelenlétében maradni.
Megvolt a maguk gondja azoknak is, akik Péter levelét olvasták. Krisztushoz és a keresztény közösséghez tartozásuk elég feltűnő és markáns volt ahhoz, hogy felismerjék és üldözzék őket. Az ő élethelyzetükben talán nem volt nehéz beazonosítani az ellenséget, mint ordító oroszlánt. A félelem és tehetetlenség bénító erejét nap mint nap átélhették, hiszen a kiszolgáltatottság fenyegető rémével emberi síkon lehetetlen felvenni a harcot.
Minket nem üldöznek, de az erős Krisztus melletti elkötelezettség ma sem divat. Manapság az ellenség nem ordít, hanem talán csak suttog. Ilyeneket: tényleg azt mondta Isten, hogy minden gondodat őreá vetheted? Akkor miért történnek veled a megpróbáltatások? Miért pont veled, aki hívő vagy? Miért hiszel egy érthetetlen Istenben? Nevetséges vagy.
Neked mi a gondod? Azt hiszed, hogy a vizsga vagy a párválasztás? Nem. Ezek életfeladatok, amikben felelősséged és döntési lehetőséged van. A gondod az, ami mindenki másnak: van egy ellenséged – a szétdobáló, a fülbe sugdosó, aki bizalmatlanságot, gyanakvást akar kelteni benned Isten iránt. Talán nem hangos, de annál alattomosabb. Személytelen, kontúrok nélküli, zavarosban dagonyázó, káoszt munkáló, megfoghatatlan és éppen ezért leválaszthatatlan parazita. Csak szívja a véredet. Még megnevezni is alig lehet, csak érzed, hogy betömít mindent, ami tiszta levegőhöz juttatna. Mintha minden sejted hártyáját bevonná, hogy csak vegetálj. Ez a megromlott emberi élet nyomorúságának a realitása.
Amikor ezt felismered, mit teszel? Talán nem veszed komolyan a suttogó kísértőt. Nem akarsz állandóan sátánozni, nem akarod, hogy a szemed előtt ez a fenyegetés lebegjen, mert képtelen vagy vele megküzdeni. De akkor is, érzed, hogy így meg Isten Jézusban megmutatkozó szeretete válik egyre súlytalanabbá. Isten cuki baráttá lesz, nem pedig az Élet Urává.
Mi lenne, ha komolyan vennéd, hogy nyomorúságos, kiszolgáltatott és védtelen az életed Isten szeretetteljes jelenléte nélkül? Így komolyan veheted azt is, hogy életbevágóan szükséged van Isten jelenlétére, legyen néha bármilyen érthetetlen is. Éppen erre a mindent szeretettel uraló szuverenitásra van szükséged.
A kérdés csak az: vállalod-e Istent mindenestül és visszavonhatatlanul, ahogyan Ő téged, hogy közösségben lehess vele és legyőzze benned azt, ami nyomorulttá teszi az életedet?

Ezt és ennek következményeit jelentené a hit józansága. Míg az ellenség bizalmatlanságot sugall, hogy leválasszon Isten szeretetéről, aközben a hit józansága más nézőpontot ad: „Álljatok meg a hitben szilárdan, tudva, hogy testvéreitekkel is ugyanez történik”. A hit józansága szolidaritásra, együtt szenvedésre, szimpátiára indít. A keresztény közösség nem más, mint osztozás egymás nyomorúságában. Mert a szenvedés Krisztusban egyéni, de nem egyedi; személyes, de nem magányos. Jézus ugyanis gyógyítani, szabadítani, Isten tiszta látását adni jött, és azért, hogy Isten kedvességét, kegyelmét jelenítse meg.
Ő ma is választást kínál: gyógyulni szeretnél a magad eszközeivel, vagy engeded, hogy részese légy az ő gyógyításának? Szabadulni szeretnél a magad erejéből az alattomos sugdosótól, vagy elismered, hogy Jézus már legyőzte a kereszten, és téged megszabadított? Látni akarod a Láthatatlant csupán a körülményeiden keresztül, vagy hátralépsz egyet és engeded, hogy a körülményeidben is bemutatkozzon, megmutassa magát neked? A magad kedvességét és jóságát kívánod bizonygatni Isten előtt, hogy megfelelj neki, vagy elérhetővé teszed magad az ő kegyelme és kedvessége számára?
Szeretnéd, de nem megy? Persze, hogy nem. Ez a gondod. Ezt vesd rá, ezt add át neki! Ő megoldja. Mert Ő hívott el, Ő készít fel, neki van hatalma az életed felett.

Sebestyén Katalin