„A teljes írás
Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az
igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített.”
(Timótheushoz írt
második levél, 3. fejezet 16-17. vers)
Egy vasúti kupéban mások mellett két teológus
utazott. Egy tudományos konferenciáról tartottak hazafelé, melynek még mindig
annyira hatása alatt voltak, hogy a többiekkel mit sem törődve nagy
vehemenciával vitatták tovább az elhangzottakat.
Kis idő múlva pedig már-már utastársaiknak is
prédikálva fejtegették a Szentírás nyelvi rejtelmeit. Héber és görög szavak
grammatikai, szemantikai, genealógiai különbségeivel dobálóztak, míg egy idős
néni meg nem jegyezte nekik: Elnézést fiatalemberek, tudják magam is olvasgatom
a Bibliát, de amiről beszélnek azt sehogy sem értem.
Hát hogy is érthetné, - mondta egyikük –
hiszen a nagy tudós Bibliafordítók minden igyekezetük ellenére sem tudtak és
tudnak olyan hiteles fordítást végezni, melyből az olyan egyszerű ember, mint
például maga, megérthetné az eredeti nyelvezet minden rejtett szépségét és
mondanivalóját.
Bizony az lehet, - válaszolt a néni – valóban
nem értek a teológiához, nyelvész sem vagyok, viszont a Biblia megannyi
tanácsát és ígéretét már én is lefordítottam magamnak és azokról teljes
bizonyossággal tudom, hogy valóban a Szerző akarata szerint valók, mert működnek.
Mi tehát a Szentírás célja, valódi szerepe?
Egy biztos, nem a vallásos kérdésekről való vitatkozgatás elősegítése, és nem
Isten akaratának bebiflázással elsajátított lexikális ismerete.
Hanem, hogy saját magad életére ’fordítsd
le’, azaz valósítsd meg, amit hallasz, amit olvasol, mert ez az igazi
bölcsesség, mely többet ér a világ valamennyi rangos tudományos fokozatánál.
Jézus az ilyenekre mondta; „Valaki azért
hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs
emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. És ömlött az eső, jöttek az
árvizek, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert
Kősziklára épült.” (Máté 7:24-25)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése