Hét témája: Az Atya gyermekének lenni
Olvasmány: Zsolt 89,20–38Isten hűséges szeretete nemcsak Dávidot illette, de minden mai gyermekét is.
„Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)”
Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)”
Magyarázat
Dávid megtanulta azt a tényt, amit egyszer valaki
így fogalmazott meg: Isten nem a felkészülteket hívja el, hanem
felkészíti azokat, akiket elhív. Isten elhívta Dávidot. Miért őt? Nem
tudjuk. Talán mert ő volt a legkisebb és legesélytelenebb a testvérei
közül.
A kiválasztottság elkísérte egész életében. Dávidra is igaz, hogy amikor fenn volt, akkor nagyon fenn, amikor lenn volt, akkor pedig nagyon lenn. Voltak sikerei, voltak kudarcai. Nagyon jól vezette hadseregét és népét, de családját kritikán alul. Bátran kiállt Góliát elé, amikor mindenki más lapított, és kitartóan nézett a szemébe, de ugyanúgy kitartóan bámulta Betsabét is, felebarátja feleségét. Amikor Istenre nézett, dőltek a „Góliátok” az életében, amikor magára, akkor pedig ő csúszott el – írja Max Lucado.
Mégsem olvasunk arról, hogy Isten szeretete is ilyen hullámzó lett volna Dávid felé. („Örökké megtartom szeretetemet iránta.”) Szerette, és ebbe a szeretetbe a fegyelmezés is belefért. Sőt, mivel szerette, leállította pusztító ámokfutásaiban.
Keze valóban vele volt, és erőssé tette őt (22. v.). Ezt mi is átélhetjük, akik sok mindenben hasonlítunk Dávidhoz, de olyan jó lenne, ha nemcsak a gyenge Dáviddal tudnánk azonosulni, hanem igaz lenne ránk is, hogy Isten szíve szerint való férfiak/nők vagyunk.
A kiválasztottság elkísérte egész életében. Dávidra is igaz, hogy amikor fenn volt, akkor nagyon fenn, amikor lenn volt, akkor pedig nagyon lenn. Voltak sikerei, voltak kudarcai. Nagyon jól vezette hadseregét és népét, de családját kritikán alul. Bátran kiállt Góliát elé, amikor mindenki más lapított, és kitartóan nézett a szemébe, de ugyanúgy kitartóan bámulta Betsabét is, felebarátja feleségét. Amikor Istenre nézett, dőltek a „Góliátok” az életében, amikor magára, akkor pedig ő csúszott el – írja Max Lucado.
Mégsem olvasunk arról, hogy Isten szeretete is ilyen hullámzó lett volna Dávid felé. („Örökké megtartom szeretetemet iránta.”) Szerette, és ebbe a szeretetbe a fegyelmezés is belefért. Sőt, mivel szerette, leállította pusztító ámokfutásaiban.
Keze valóban vele volt, és erőssé tette őt (22. v.). Ezt mi is átélhetjük, akik sok mindenben hasonlítunk Dávidhoz, de olyan jó lenne, ha nemcsak a gyenge Dáviddal tudnánk azonosulni, hanem igaz lenne ránk is, hogy Isten szíve szerint való férfiak/nők vagyunk.
(Floch Gábor Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése