Áhítat morzsák: Gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem

"Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!" - figyelmeztet a régi bölcsösség ma is, mert csak nem akar kihalni az emberből ez a régi rossz tulajdonsága; lelkesen ígér, és gyorsan felejti vállalt kötelezettségét... Felelőtlenül ígérgetni nemcsak csúnya dolog, de veszélyes is.
Gondolhatjuk, talán azért, mert elveszíthetjük hitelességünket embertársaink előtt. A hiteltelenségen túl a bizalom is megrendülhet bennünk, de ami még ennél is veszélyesebb: Elveszítjük életünkben azt a tiszta hangot, mely lelkiismeret gyanánt időről-időre visszhangzik bennünk és az Isten végső, nagy számonkérését juttatja eszünkbe.

Ha ez kimarad életünkből, akkor... már nem számolunk az Istennel.

És ez olyan nagy baj? Manapság is sokan "fütyülnek" az Isten-problémára, s nem látszanak boldogtalanabbaknak, mint a többiek. Reprezentatív felmérés szerint, az élet delén (40 év) túljutottak közel nyolcvan százaléka, még soha(!) nem gondolkodott el komolyabban az élet értelmén, az Isten esetleges szerepéről személyes életükben. Ez azt jelenti, hogy az emberek háromnegyed része leélte a szociológiailag aktív életének túlnyomó részét - belső, etikai motívációk nélkül! 

Magyarul: magának élt. Ennyivel "szegényebb" lett a világ, ennyivel kevesebbet kapott a közösség. Mert életünk második felében inkább kapni szeretnénk a közösségtől, hiszen az erőnk fogyatkozik. De mi van azzal a társadalommal, ahol mindenki csak kapni akar? Az, amit tapasztalunk manapság: elaljasodik. Az önzés apránkénti növekedésében sokan észre sem veszik, hol lépték át az önszeretet és a gonoszság határát. Ha nem volt ott Isten, akkor a látáshoz szükséges világosság is hiányzott. Lemerült zseblámpával szakadék szélén "táncikálni" - meglehetős botorság...

Isten beteljesíti ígéreteit, ahogy az Írás mondja: "Nem ember az Isten, hogy hazudna." Ez azt jelenti, hogy a törvényt, azaz a teremtettség rendjét Isten betartatja: a bűnt(hibát) követi a büntetés(következmény). Az Isten tehát következetes. Jó levonni ebből a következtetést, hogy következetlenül élni nem érdemes... Fejjel nekirohanni a falnak lehet, de nem érdemes. 

Isten meg-megállít minket, hogy elgondolkozzunk életről és halálról, szépről és jóról, a megismerés ajándékairól, a reménységről, a hitről. 

Miért? Hogy szívünkben megfogalmazódjanak gondolatok a világról, s a Gondviselésről, s ezeket megosszuk másokkal is.

Amiért ma imádkozunk:
Várakozásaink szép beteljesüléséért.

Uram! Te látod életem gondjait. Kérlek Téged, emelj ki belőlük néhány pillanatra, hogy szereteted apró csodáit átélve magam is jóságod eszközévé válhassak! 
Jézus nevében, Ámen!