Napi áhítat- Atyai meg­nyilvánulások

Hét témája: Az Atya gyermekének lenni

Olvasmány: Lk 15,11–32

Bármelyik fiú is vagy, Atyád vár haza. Nála vagy otthon!

„Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” „Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Magyarázat

Minden korszak vallásos „szentfazekait” zavarja, ha Jézus olyanokkal foglalkozik, akikkel szerintük nem kellene. A példázat bevezetőjében is azt olvassuk, hogy a lenézett, szétcsúszott életű­ek kapaszkodnak Jézusba, és ez felháborított néhány farizeust. Nekik mondta el Jézus a tékozló fiúk példázatát. (Mindketten tékozoltak: a kisebbik az atyai háztól távol, látványosan, a nagyobb otthon „szolgált” duzzogva, megkeseredetten.)
A példázat főszereplője az apa. A megbántott apa, aki várta haza fiát. Az otthontól (Isten jelenléte) távol csak tékozolni lehet, és törvényszerű a vályúnál kikötött szolgaélet. Ezt ismerte fel a kisebbik, és 180 fokos fordulatot véve hazament, ahol az apja már várta. A státusza helyreállt: nem béres lett, hanem fiú maradt. Ahogy hazaért, a duzzogó báty került – saját döntéséből – a házon kívülre. Az apa hozzá is kiment. Nem tudjuk a történet folytatását, de azt tudjuk, hogy az atyai házban testvérként kell élnünk! Rendezzük ma, amit rendeznünk kell, akár Atyánkkal, akár a testvérünkkel, hogy jogos, tiszta legyen az örömünk, ünneplésünk.

Imaáhítat

Adjunk hálát a vasárnapi iskolai munkáért! (Péld 22,6)

(Floch Gábor Barnabás)