Aki életében találkozott Krisztussal mint üdvösséghozóval, békével mehet hozzá, amikor kiszabott ideje lejár.
Simeon szoros kapcsolatban élt Isten Lelkével. Pünkösd előtt. Ígéretet kapott tőle arra, hogy még itt a földön, halandó életében megismerheti a Szentháromság valamennyi személyét. S nem csalódott. Sem az Úristenben, akit gyermekségétől fogva követett; sem a Szentlélekben, mert nemcsak a tőle kapott ígéret bizonyult igaznak, de templomba „indítása” sem volt vaklárma; sem a csodában, ami egy pólya és pár kilónyi emberi sejtcsoport takarásában került a szeme elé, amit nem homályosított el ez a szokatlan rejtekhely: azonnal felismerte a Fiúban a Messiást! S azonnal felismerte az időt is. Az övét. Akárhány éves is volt, elérkezett elbocsáthatósága e földi létből.25„Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”
De gondolatai a ténymegállapítás után nem önmaga körül forognak. Adja, osztja, amije még van: áldását, s a jövőképet, amit a Lélek mutat neki a Gyermekről s az anyáról, a népről. Az ő várakozása betelt.
A szülőké már elkezdődött, s kezdik megérteni, hogy ez a gyermek nem az övék. Sokaké. És hiába ők viselik gondját éjjel-nappal, hiába ők vannak mellette napi 24 órában, megtörténik, hogy valaki, aki életében először pillant rá, többet tud róla náluk. Mert Isten ezúttal nem Máriának üzent, nem is Józseffel beszélt. S a pásztorok is messze tanyáznak innét. Hanem egy jeruzsálemi emberrel, aki épp itt van a templomban, s aki régebb óta várta ezt a gyermeket, mint ahogy Mária kiválasztatott.
(Szommer Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése