Napi áhítat: Eljön-e az ünnepre?

Hét témája: Jézus jöttének előkészítése
 Jn 11,45–57

Jézus eljött az ünnepre, de nem ünnepelni, azért, hogy mi majd ünnepelhessünk.

45„Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus. 47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.” 49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: „Ti nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.” 51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. 54 Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival. 55 Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: „Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?” 57 A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

Lázár feltámasztása után sokan hittek Jézusban, de a főpapok és a farizeusok elhatározták Jézus megölését. Valakikben hit támadt, mások pedig el akarják tüntetni a föld színéről is. Jézus mindig is megosztotta az embereket. Nem mehetünk el mellette szótlanul. Döntenünk kell, hogy kinek mondjuk őt.
Jézus visszavonul a pusztába közel Efraimhoz. Nem keresi a feltűnést, pedig Lázár feltámasztása után könnyűszerrel tudott volna népes tábort építeni maga köré. De nem akar elbújni sem, nem futamodik meg az elől, amiért erre a földre jött. Jeruzsálemben keresik őt, és azon tanakodnak, hogy vajon eljön-e az ünnepre. Arra az ünnepre, amelyik igazából őrá mutat.
Elment az ünnepre. A tömeg éljenezve fogadta, miközben ő siratta Jeruzsálemet. Elment, de nem ünnepelni, hanem életét adni azért, hogy mi majd ünnepelhessünk. „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24)
Jézus felment az ünnepre, de a tömeg nem azt kapta, amit várt. Nem egy szabadító jött el, hanem a Szabadító.

A saját városa nem ismerte fel őt. Te felismerted őt?

Ima:
,,Kérünk Uram, hogy már mennyei polgárokként várhassuk vissza üdvözítő Urunkat!,, (Fil 3,20–21)

(Uzonyi Barnabás)