Színről-színre nézhetjük...

„És így mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thessz. 4,17)

Milyen rövidek azok a kedves és gyöngéd látogatások, melyeket Krisztus tesz nálunk és milyen hamar múlnak!
Egy pillanatig szemléli Őt szemünk és kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, de kevés idő múlva nem látjuk többé, mert „Barátunk eltávozott tőlünk ismét, mint az őz vagy a szarvas, úgy ugrándozik a hegyeken és szökik a halmokon; a fűszerek hegyére ment és nem legeltet többé a rózsák között”. 

Ó, milyen gyönyörű dolog, hogy kilátás van olyan időre, amikor többé nem távolról szemléljük Őt, hanem majd színről-színre nézhetjük és legeltethetjük magunkat az Ő látásán, mikor nem csak, mint ideiglenes vendég jön hozzánk, ki csak egy éjjelt tölt nálunk, hanem örökké átkarol minket és dicsőségének kebelén ad nyugodalmat. Nemcsak néhány szempillantásig fogjuk Őt látni, hanem szünet nélkül örvendezhetünk benne.

„Szerelme lesz majd ott a nap,
Mely örök gyönyört osztogat”.

A mennyben nem fogja megszakítani gyönyörködésünket sem a gond, sem a bűn; nem fogják elhomályosítani szemeinket a könnyek; nem von el földi foglalkozás boldog és gyönyörteljes gondolatainktól, semmi sem fog hátráltatni abban, hogy szüntelenül és fáradhatatlan szemekkel szemléljük az igazság Napját.

Ó, ha már az oly édes és dicső, hogy Őt itt egyszer-másszor néhány pillanatig megfigyelhetjük, milyen dicsőséges lesz az, ha örökké e kedves szemek közé nézhetünk, ha nem száll Ő és mi közöttünk zavaros felhő, ha nem lesz szükség többé szemünket elfordítani e gyengeséggel és fájdalommal terhes világra! Ó, boldog nap, mikor jössz el már? 

Emelkedjél, kelj fel te nap, mely soha nem megy többé le! Az érzéki örömöket elhagyjuk, bármily hamar is, mert az gazdagon kárpótolva lesz részünkre. 

Ha a halál csak átmenet a mi szeretett Megváltónkkal való hallhatatlan közösségbe, úgy a halál tényleg nyereség és ezeket a zavaros cseppeket elnyeli a diadalom végtelen tengere.