5„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. 6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. 7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. 8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. 10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. 11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. 13 De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” 18 Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” 19 Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” 21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. 23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: 25„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Amikor királyok idegen országba készültek látogatást tenni, előreküldték legmegbízhatóbb embereiket, hogy készítsenek elő mindent. Legyen gondjuk minden apró részletre, hogy a király érkezése tökéletes legyen. Ellenőrizték az utak állapotát, s próbálták kiegyenesíteni azokat az utakat, ahol a király el fog vonulni. Bemerítő János útkészítő volt Jézus előtt: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” – hangzott a kiáltó szó a pusztában. Jánost nem Izrael úthálózata érdekelte, hanem az emberek szívéhez vezető ösvények. „Tegyétek egyenessé ösvényeit, minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” (Lk 3,4–6) Bemerítő János üzenetének lényege az őszinte bűnbánat és megtérés volt. Mindvégig Krisztusra mutatott, tudta, hogy neki kisebbnek kell lennie, hogy a Krisztus nagyobb lehessen. Bárcsak tudnánk tanulni Jánostól! Mind vágyunk arra, hogy az emberek meglássák az Isten szabadítását, de ennek ára van. Kezdjük el az útkészítést! Kezdjük el a saját szívünkkel! Kezdjük el ma!

(Uzonyi Barnabás)