Szabadon és félelem nélkül magasztalhatjuk őt.
56„Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. 57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.” 61 Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.” 62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. 64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt. 67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” 80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.”
Mária éneke után Zakariás éneke az utolsó jelentős mozzanat Lukács evangéliumában Jézus születése előtt. Amikor megértette Zakariás Isten tervét, megtelt Szentlélekkel, és áldotta az Istent a megígért Szabadítóért. A dicsőítés egy természetes reakció, amikor megpillantjuk az Isten nagyságát és szeretetét. Ezt tette Zakariás, aki ekkor még előretekint, mégis szilárd hittel már látja az erős Üdvözítőt, a Szabadítót. Éneke bővelkedik ószövetségi idézetekben, mintha hirtelen összeállnának a kirakó darabjai, amikor az ószövetségi ígéretek beteljesülnek Jézus születésében. Mit kaptunk Krisztusban?
„Ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.” (Lk 1,74–75)
Először is szabadítást kaptunk! „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
Tehát megszabadított, megváltott, eltörölte az adóslevelet, nincs már többé kárhoztató ítélet. Foglyok voltunk, de most szabadok lettünk! Másodszor pedig félelem nélkül szolgálhatjuk őt. Nem kell félnünk már soha többé.
A félelmeink miatt egész életünkben rabok voltunk (Zsid 2,15), de minden megváltozott, amikor Jézus eljött. Élhetünk félelem nélkül, hiszen az ő szeretete kiűzi a félelmet (1Jn 4,4).
(Uzonyi Barnabás)
(Uzonyi Barnabás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése