A feltámadás reménysége erőt és hitet ad egy bátor, józan és szeretettel teljes élethez.
29„Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30 Miért vállalunk veszedelmet mi is minden percben? 31 Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. 33 Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” 34 Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik az Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.”
Mindannyian eszünk és iszunk, lefekszünk és felkelünk, megszületünk és meghalunk. Ami megkülönböztet bennünket, hogy miközben mindezt tesszük, merre tart az életutunk. Akinek a szívében ott él a feltámadás reménysége, bármilyen nehéznek tűnő utat is képes végigjárni, mert a cél biztos számára. Hasonlóan a hegymászókhoz, akik a meghódítandó csúcs eléréséért hihetetlen teljesítményre is elszántak. Amennyiben valaki számára a halál végállomás, mert szerinte nincs feltámadás, az élet egy folyamatos élmény- és örömkereső bolyongássá válik. Ráadásul ebben az esetben a lelkiismereti törvények és az erkölcs is rugalmassá válik. A legfontosabb elv a saját önző énünk kielégítése a lehetőségek határain belül, és néha azokon túl is. Vedd el, mert megérdemled! Élvezd, mert neked ez jár, mert eljön a holnap, amikor már úgysem teheted! Ez az Isten ismerete nélküli rövidlátó élet. A Jézus Krisztusba vetett reménység a helyére teszi életünk különböző dolgait, mindent a megfelelő polcra. Az igazi örömünket nem tárgyak birtoklásában, élményekben, sikerben vagy gazdagságban fogjuk megtalálni, hanem Isten országában és igazságában. Kiderül, hogy a mindennél értékesebbnek tartott emberi kincsek csak értéktelen üveggolyók az örök élet fényében. A mennyei Atya nem elvesz tőlünk, amikor átadjuk neki az életünket, hanem megajándékoz egy mérhetetlenül gazdag jövővel.

(Paróczi Zsolt)