A tökéletes szentség országa

„Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt” (1Thessz. 5,24)

A mennyország az a hely, ahol nem leszünk többé a bűnnek alávetve, ahol nyugodtan és félelem nélkül pihenhetünk, s nem lesz szükség a szüntelen vigyázatra a fáradhatatlan ellenséggel szemben, mert ott nincs többé kísértő, ki botrányt vethetne lábaink elé.

Ott az istentelenek nem szomoríthatnak többé bennünket és a megfáradtak pihenhetnek. 

A mennyország „makulátlan örökség” a tökéletes szentség országa, tehát a teljes zavartalan biztonság helye. De vajon a szentek nem élvezik-e már ezen a földön is némelykor a boldog nyugalom és biztonság örömét? Isten igéje tanít minket, hogy mindazok, kik lelküket Krisztus oltalma alá helyezték és magukat kezeibe ajánlották, Őbenne hű és változhatatlan Védelmezőt bírnak. 

Ha tehát ilyen tanra támaszkodhatunk, úgy akkor már e földön is örvendhetünk egy bizonyos biztonságnak, habár nem annak a magasztos és dicső biztonságnak, mely szabaddá tesz minket minden ingadozástól és elcsúszástól, de az a szent biztonság ez, mely Jézusnak egy bizonyos ígéretéből ered, hogy kik Ő belé vetik bizalmukat, azok egyike sem pusztulhat el, hanem Nála lesznek, ahol Ő van. 

Kedves hívő lélek, mi gyakran és vidám hálával gondoljunk a szentek megoltalmaztatásáról szóló tanra, s szent buzgalommal tiszteljük Istenünknek ezt a hűségét.
Bár adná meg Istenünk nektek, biztonságotoknak azt az érzetét, melyet Jézusban kaphattok meg! Adná meg nektek annak bizonyos tudatát, hogy neveitek bele vannak vésve kezeibe; bár megsúgná mindnyájatoknak e ígéretét: „Ne félj, mert én veled vagyok”. 

Tekintsetek Őrá, a szövetséges kegyelem Kezesére, mert Ő hű és igaz, s így Ő van arra kötelezve titeket, leggyöngébb testvéreit, a választott néppel együtt előállítani az Isten trónja elé. Ebben a boldog látomásban fogtok inni abból az Úrtól nektek készített must- és gránátalma borból és megízlelitek a paradicsom értékes gyümölcseit. Gyönyörködni fogtok azon örömök előérzetén, melyek odafönn a tökéletesekké lett szenteket elragadtatják ama örömök következtében, ha ezt rendíthetetlenül hihetitek: „Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt”.