42„Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43 elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. 45 Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” 46 De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. 47 Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. 48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49 És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.”
A legtöbb esetben az első a nyertes, ő a követendő példa. Az életünk tekintetében pont ellenkezőleg van. Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett. A bűn következményeképpen azonban megjelent a testi életben a romlandóság, a gyalázat és az erőtlenség. Ezért volt szükség a mennyei Ádámra, aki megelevenítő Lelkét hozta el közénk. A halottak feltámadása által pedig a romolhatatlanság, dicsőség és az erő reménységét hirdeti most nekünk. Jézus Krisztusra van szükségünk, hogy földi testünk eltorzult istenképűségét újjáteremtse. Nélküle földhözragadt, szűk látókörű, a mennyei értékekre érzéketlen emberek maradunk életünk végéig. Vele másképpen kezdünk gondolkodni a múltunkról, megváltozik jelenünk, a jövőnk pedig kinyílik az örök életre. Az ő jelenléte formál át mindannyiunkat igazi emberré, olyanná, amilyennek Isten megálmodott bennünket. Önző és kemény szívünk helyett irgalommal és kegyelemmel teljes érző szívet ajándékoz nekünk, ami már képes Istennel együtt és érte dobogni. Gondolkodásunkban, beszédünkben és tetteinkben egyre kivehetőbb lesz Megváltónk mennyei képe. Hála legyen az Atyának, hogy egyszülött Fiában megtaláltuk az utat hozzá, és el fog jönni az idő, amikor jelen testünk korlátai lehullanak, és új testünkben színről színre találkozhatunk vele.

(Paróczi Zsolt)