Akháb ezt mondta szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámót- Gileád a miénk? És mi hallgatunk?... (l.Kir. 22,3)
Akháb a háborúk egész sorát harcolta végig győzelmesen. Most fogja magát, s elhatározza, hogy önmaga fog kezdeményezni egy háborút. Úgy gondolja, hogy Júda királyának segítségével Rámót-Gileádot elfoglalhatja.
Elfelejtette azonban, hogy Salamon a templomfelszentelési imájában nem mindenféle, háborúban szerzett győzelemért könyörgött, hanem csak azokért a harcosokért, akik Isten parancsából vonulnak hadba (2.Krón. 6,34).
Akháb pedig nem ezek közé tartozott. Ő erőltette a háborút és vereséget szenvedett.
Aki harcra kel isteni megbízatás nélkül, annak nem fog az sikerülni!
Hogyan készült fel Akháb erre a háborúra?
Fejezetünk 39. verse mondja, hogy elefántcsont házat építtetett. Ilyen elefántcsonttal béleltetett paloták a legnagyobb luxust jelentették, amire az ember gondolhatott. Életének kevés nagy tette között ez az elefántcsont-palota különös helyet foglal el. Ebből arra következtethetünk, hogy Akháb nagy súlyt fektetett a külső fényűzésre és pompára. Ez azonban nem jó előkészület egy háborúra!
Akháb legnagyobb hibája abban volt, hogy hallgatott a 400 hízelgő hamis prófétára, akik ragyogó győzelmet ígértek neki.
Isten eléje küldte Mikeást, aki óva intette a harctól és halálát jövendölte meg, ha nem engedelmeskedik. Akháb azonban vesztébe rohant. Sorsa legyen figyelmeztetésünkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése