Hét témája: Koronák
Minden koronával a hatalom felelőssége is jár. Csak a magadét rakd a fejedre!
„Jóáb eközben harcolt az ammóni Rabbá ellen, hogy elfoglalja a királyi várost. De követeket küldött Jóáb Dávidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a vízivárost már elfoglaltam.
Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi részét, vedd ostrom alá a
várost, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és akkor az én
nevemről nevezik el. Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. Levette
a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt,
drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen
sok zsákmányt vitt el. A benne levő népet pedig
kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket,
meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni
várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt
Jeruzsálembe.”
Magyarázat
A héten a koronákról, illetve a koronákkal
kapcsolatban olvasunk igéket. Elsősorban a mennyei koronára gondolunk. A
földi korona képét, fogalmát használja fel az ige, amikor a mennyeiről
tanít. Elfoglalt korona? A győztes hadvezér/király levette a legyőzött
király fejéről a kövekkel kirakott, az aranytól súlyos koronát, s
feltette a saját fejére. Ilyet is lehet? Igen, a győztes fejére illik a
korona, s a győztes le is veheti a vesztes király fejéről a koronát.
Sokfelé szaladhat innen a gondolatunk, ezekből egyet említek. Megkívánjuk, megirigyeljük a másik koronáját, mert az szebb, nagyobb, súlyosabb, mint a mienk. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy nekünk járna az. Elvehetjük? Levehetjük fejéről? Megpróbáljuk. Találékony az ember, ha megirigyelte a másik koronáját. Becsületről, tisztességről nem is lehet szó, ha az irigység áll a dolgok mögött. Két egymáshoz hasonló ige kínál eligazítást ebben a helyzetben: Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat (Jel 3,11)! Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván... hiábavaló kegyeskedésekben (Kol 2,18).
Ne irigyeld meg más koronáját! A magadéra pedig nagyon vigyázz, hogy senki el ne vehesse! Ha kell, kérd a koronakészítő Mester segítségét!
Sokfelé szaladhat innen a gondolatunk, ezekből egyet említek. Megkívánjuk, megirigyeljük a másik koronáját, mert az szebb, nagyobb, súlyosabb, mint a mienk. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy nekünk járna az. Elvehetjük? Levehetjük fejéről? Megpróbáljuk. Találékony az ember, ha megirigyelte a másik koronáját. Becsületről, tisztességről nem is lehet szó, ha az irigység áll a dolgok mögött. Két egymáshoz hasonló ige kínál eligazítást ebben a helyzetben: Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat (Jel 3,11)! Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván... hiábavaló kegyeskedésekben (Kol 2,18).
Ne irigyeld meg más koronáját! A magadéra pedig nagyon vigyázz, hogy senki el ne vehesse! Ha kell, kérd a koronakészítő Mester segítségét!
(Herjeczki Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése