"De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez" (Dán 11,32)
"Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve" (2Móz 15,3). Aki zászlaja elé áll, azt megedzi a harcra, erőt és bátorságot ad neki. Amikor Dániel ezt az Igét leírta, igen rossz idők jártak, Isten népe mégis azt az ígéretet kapta, hogy győztesen fog kikerülni a szorongattatásból. Erőt és bátorságot kapnak a hatalmas ellenséggel való szembeszállásra.
Bárcsak mi is igazán ismernénk Istenünket; erejét, hűségét, változatlan szeretetét, és mindent kockára tudnánk tenni érte. Isteni lénye felbuzdítana és késszé tenne arra, hogy érte éljünk és haljunk. Bárcsak meghitt belső közösségünk lenne Istennel, mert akkor hozzá hasonlóan készek lennénk kiállni az igazságért. Hiszen aki már látta Isten arcát lelki szemeivel, az nem fél többé az emberektől. Ha állandó közösségben maradunk vele, bátorságot kapunk, és az ellenség sokasága is csak annyi lesz a számunkra, "mint egy vízcsepp a vödörben" (Ézs 40,15). Akárhány ember vagy démon támadjon is ellenünk, úgy tekintünk rájuk, mint Isten a pogány népekre: "csak sáskáknak tűnnek" (Ézs 40,22). Legyünk hát az igazság bajnokai ebben a hazugsággal teljes korban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése