Jelenések 3,15-16
Jézus nem szépít. Egyenes szavakkal beszél, s úgy ítél, ahogy megérdemeljük. És ha volt kétezer év alatt keresztyén nemzedék, mely megérdemelte ezt az ítéletet, az mi vagyunk. Krisztust nem tagadjuk meg mindaddig, míg kárunk nem származik belőle. Gyakran még mindig úgy írjuk, hogy i. sz. 2000-ben vagyunk, mintha szégyellnénk, hogy időszámításunk Krisztussal kezdődött. Az egyházat el nem hagyjuk, de a templom küszöbét nem koptatjuk simára. Népszámláláskor beírjuk vallásunkat, de hitetlenek előtt igen ritkán teszünk vallást, félve, nehogy kinevessenek. Imádkozunk is néha, kérjük, hogy "tedd, hogy legyen meg az én akaratom", de azt már csak gépiesen mormoljuk, hogy "a Te akaratod legyen meg". Nagyon megszégyenítő, hogy Jézus értékesebbnek találja azt, aki kereken kimondja, hogy hitetlen, és nem vár tőle semmit. Nekik készen tartja ítéletét. Aki nem kér, nem kap. Minket, langyosakat még figyelmeztet, de jaj nekünk, ha beváltja szavát, s szó nélkül kidob szívéből, szájából, megbocsátó kegyelméből!
Urunk, várj még ítéleteddel! Talán köztünk is megvan még az a hétezer istenfélő, akik miatt megtartottad népedet Illés próféta idejében. Minden okod megvolna kiköpni, eldobni minket. Langyosak vagyunk, méltatlanok vagyunk, de a Te neved rajtunk van a keresztségben. Nem sok hasznunkat veszed, de a Tieid vagyunk. Tarts meg kegyelmedben! Nézd gyermekeinket! Ők a Te országod leendő polgárai. Hátha ők különbek lesznek? És ha mi nem is tudjuk úgy nevelni, Te vedd őket a kezedbe! Áraszd rájuk Szentlelkedet! Vezesd őket új utakra! Tartsd meg egyházunkat, népünket! Forrók nem, de hidegek sem vagyunk. Tégy forróvá hitünk új lendületével! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése