C.H. Spurgeon- “Immánuel,,

– C.H. Spurgeon (1834 – 1892)-(Ezt a verset Spurgeon 18 éves korában írta.)

“Immánuel,,ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mát. 1:23).

Bűneim terhét mikor gyászolva cipeltem;
s lelkiismeretem mélyen sebzett engem;
sok gyarló tettem mind félrehullt, erőtlen;
és én térdeimre hulltam, imádkoztam csendben;
s akkor – boldog óra, hogy’ feledhetnélek! –
megismertem szereteted, Uram, Immánuel.
Szomorú viharok olykor tépik lelkem;
máskor a törődés hullámai nagyon átölelnek;
ám vigasz és öröm van, hogy tovatűnnek;
s csak reménytelen bánat tátong fel helyükben;
ám egy szó, s csendesül a vihar dühöngése –
s e szó: szent Neved, Uram, Immánuel.
Az igazságért van, hogy gyalázat ér engem;
ellenségeim botrányokkal sározzák be nevem;
kegyetlen tréfák és gúnykacajok jönnek;
„Básán bikái” körbekerítenek,
ám én tornyodban lakozom biztosan, csendesen –
s e torony: kegyelmed, Uram, Immánuel.
Mikor a dühödt pokol üvölt rám erejével;
és elém vág a sátán, hogy utam szegje nékem;
ellenségeim meg ujjongva várják végemet;
és felém légiónyi seregek nyilai röpülnek;
ne félj, lelkem, csak ronts rá a pokolra bátran –
hangos csatakiáltással: ami a Te Neved, Uram, Immánuel.
Az élet hegyéről mikor már majd lefelé tartok;
s majd’ elsodorják léptem halálos hullámok;
és én már süllyedek a mélyülő árban;
s barátaim könnyezve a meredélyen állnak;
utolsó búcsúmban, mely felszáll belőlem –
a Te gyönyörű Neved lesz ott, Uram, Immánuel.
Könnyeim mikor végleg letörlöd szememről;
s egy szebb világ felém elközelg;
mikor a menny szépsége bűvöli tekintetem;
és én édes örömben mártózom majd meg;
lesz egy boldogság, mely felette áll mindnek –
az, hogy szent arcod láthatom, Uram, Immánuel!