,,Az éjszaka
múlik, a nappal pedig már egészen közel van.
Tegyük le tehát a sötétség
cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.,, Róma 13,12
Száguldó világban élünk. Szaladunk-futunk
nappal és éjszaka is.
Ahogyan az autópályákon éjjel sincs megállás, úgy
az életben sincs - mindig mozgásban vagyunk. Kivilágítatlan gépjárművel
belevágni a sötét éjbe, meglehetősen kockázatos.
Néhányan mégis
megteszik - mert "menni kell"... pedig ilyenkor létszükséglet a
világítás.
Ha gyalog megyünk, elég egy gyertya pislákoló fénye, ha
gyorsabban, akkor már nem elég a gyertya, komolyabb fényforrás kell.
Sokan vakmerőségükért az életükkel fizetnek...
Úgy látszik, az emberek nagy része nem
veszi komolyan az élet realitásait.
Felkészültnek lenni, tudni, ismerni az utat és a törvényeket nem intellektuális luxus, hanem az
életbenmaradás és a célbajutás egyszeregye.
A "sötétség cselekedetei" kifejezés azt az állapotot jelzi, amikor még nem tudja valaki, mi az élete értelme és célja, azaz minek is jött ő erre a világra.
A "sötétség cselekedetei" kifejezés azt az állapotot jelzi, amikor még nem tudja valaki, mi az élete értelme és célja, azaz minek is jött ő erre a világra.
A
válaszkeresés bonyolultsága abban is tükröződik, hogy a választ nem
lehet sem gyorsan megkapni, sem könnyen rátalálni.
Mindennek ára van, a kérdések feltevésének is. Ez legtöbbször az idő, amelyből oly kevés van.
Csak idővel, néha nagyon hoszzú idő elteltével tudjuk magunknak
megfogalmazni életünk kérdését, s ha végre kimondjuk, akkor megszólal
bennünk a Hang... Választ kaptunk.
Személyünkre szabottat, nyugalmat
árasztót, békességet teremtőt.
Innentől kezdve tudjuk, mit jelent a Fény
az életben, mit kapok a Fénytől naponta, azaz kicsoda az Isten
valójában. Életünk mindennapjai változnak így meg.
Ha nem éget a kínzó
kérdés, mert Válaszom van, akkor tudom élni az életemet úgy, ahogyan azt
Isten többé-kevésbé látni szeretné.
Tökéletes nem leszek, mert nem is
lehetek. Idő és tér, kívánságok és körülmények sokszor kaleidoszkóposan
tükrözik életemet...
bármennyire is szeretnénk, a valóság megragadása
csak pillanatokra lehetséges.
Ha villanásszerűen, jelzésértékűen
megtörténik az életünkben, akkor tudnunk kell, ez a kegyelem pillanata
volt!
Tudni, érezni egy pillanatra, hogy velünk az Isten, olyan erőt kölcsönöz, mely jó ideig elűzi félelmeinket.
Tudni, érezni egy pillanatra, hogy velünk az Isten, olyan erőt kölcsönöz, mely jó ideig elűzi félelmeinket.
Tudni és érezni, hogy nem
tévúton rohanunk, hanem Felé közelítünk - a bölcsesség maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése