Nagyon kevés újjá nem született ember hallotta valójában az evangéliumot – a jó hírt – manapság. Miért? Mert túl sok keresztény van azzal elfoglalva, hogy azt hirdesse a világnak, Isten haragszik rájuk, és az emberek milyen rosszak. Egyesek ezt jó hírnek nevezik – pedig nem az! És nem ilyen dolgok hirdetésére küldött el minket Isten.
Ő a békéltetés Igéjét bízta ránk!
Azért küldött bennünket, hogy elmondjuk a jó hírt: Isten visszaállította a harmóniát és közösséget Önmaga és az ember között. Minden ember között. Ez nem csak a hívőkre vonatkozik. Nem csak a gyülekezetedbe járó hívőkre, hanem mindenkire!
Ez így van. Isten a legelvetemültebb bűnöst is éppúgy megbékéltette magával, mint téged. Nézzük meg a Róma 5:10-et, és megérted, hogyan értem ezt. Így szól a vers: „mikor ellenségei voltunk, meg lettünk békéltetve Istennel az Ő Fiának halála által.1”
Meg lettünk békéltetve. Ez múlt idő. Isten már helyreállította a közösséget Önmaga és a világ között. Akkor tette ezt, amikor nem volt a földön senki Jézuson kívül, aki hitt az újjászületésben. Akkor tette ezt, amikor még az egész világ bűnben élt.
Jézus halála és feltámadása által Isten minden férfit, nőt és gyermeket megtisztított; megbocsátott nekünk, és helyreállított minket a Vele való közösségbe. Most annyit kell tennünk mindannyiunknak, hogy elfogadjuk a jó hírt.
Ez az a jó hír, az az Ige, amit Isten adott nekünk. Ezt kell megosztanunk az elveszettekkel. Ha megtesszük, szinte garantálni tudom, hogy nem lesznek sokáig elveszettek!
Igei olvasmány: 2 Korinthus 5:10-21
10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
11. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
12. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
13. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
14. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
18. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
21. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése