„Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.”
Magyarázat
Az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk és mondjuk, hogy nem az imaházban kell várnunk a keresőket és megtérni akarókat, hanem mi menjünk ki értük, utánuk megmentésük érdekében.
Amikor olvasom a mai igét, attól tartok, hogy egyik-másik gyülekezetünkben annyira megromlott a tagság kapcsolatrendszere, hogy ezzel az önvédelmi óvintézkedéssel akarunk elrejtőzni a „világ” elől. Nehogy kiderüljön rólunk, hogy inkább csak „papolunk” a megbocsátásról, mondjuk; de nem éljük a szeretetet és az „elengedést”.
Önérzetesen megállapítjuk, hogy „ő vétkezett”! Rendezze, ha tudja. – Mit lehet ilyenkor tenni?
A legjobbnak tűnő megoldás: beszélgetni egymással!
– A széteső házasságok és a széthulló családok is azért mentek tönkre, mert nem volt idő megbeszélni egymással a problémákat.
De ne csak az egyik „mondja a magáét”! Tudni kellene hallgatni is. Meghallgatni. Nekem – őt.
Az imameghallgatás egyik kulcsát is a kezünkbe adja Jézus ezzel a tanítással.
„Ha ketten egyetértenek, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.”
A „gyülekezet” fogalomkörben a „kettes” alaplétszám. Krisztus ugyanis már eleve odaadja magát azoknak, akik az üdvöt keresik.
(Gerzsenyi Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése