„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok
nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem,
jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy
botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki
megbotránkoztat.” „Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd
le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az
életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. Ha
pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól:
jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel
vettetel a gyehenna tüzére.” „Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e
kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a
mennyben az én mennyei Atyám arcát.”
Magyarázat
A tanítványokat folyamatosan foglalkoztatta a
kérdés, ki a legnagyobb közülük. Tudjuk, hogy még az utolsó vacsoránál
is előkerült ez. Azt gondolhatnánk, hogy velünk ez nem fordulna elő,
hogy mi nem vagyunk ilyen hatalommániásak, mint a tizenkét apostol.
Pedig ha igazán őszinték vagyunk, tetten érjük hatalmi harcainkat a
családban, a munkahelyeken, és gyakran sajnos a gyülekezetekben is.
Jézus itt is meglepő választ ad a tanítványok felvetésére. Talán arra számítottak, hogy beszél majd a hithősökről, nagy emberekről, akik valamit már elértek az életben. Ehelyett egy kisgyermeket állít eléjük példaként, aki bizonyára még semmi nagy dolgot nem tett. Sőt még eggyel visszább is lép a kérdésben, hiszen a tanítványok meg sem kérdőjelezték azt, hogy ők már a mennyek országán belül lennének. Jézus szerint ha nem lesznek olyanok, mint a kisgyermek, be se mennek oda.
Vajon mit tanulhatunk egy kisgyermektől? A legfontosabbat, az alázatot. Egy gyermek még függőségi viszonyban él. Függ a szüleitől, nélkülük elveszett. Felnőttként gyakran gondoljuk, hogy mi már nem szorulunk segítségre, hogy önállóak vagyunk. Pedig ugyanúgy Istentől függ az életünk. A gyermeknek nincsenek még elért eredményei, ezért nincs mire büszkének lennie.
Jézus szavai óvatosságra is intenek bennünket, mikor túlzottan elbizakodottak lennénk saját üdvösségünk tekintetében.
Jézus itt is meglepő választ ad a tanítványok felvetésére. Talán arra számítottak, hogy beszél majd a hithősökről, nagy emberekről, akik valamit már elértek az életben. Ehelyett egy kisgyermeket állít eléjük példaként, aki bizonyára még semmi nagy dolgot nem tett. Sőt még eggyel visszább is lép a kérdésben, hiszen a tanítványok meg sem kérdőjelezték azt, hogy ők már a mennyek országán belül lennének. Jézus szerint ha nem lesznek olyanok, mint a kisgyermek, be se mennek oda.
Vajon mit tanulhatunk egy kisgyermektől? A legfontosabbat, az alázatot. Egy gyermek még függőségi viszonyban él. Függ a szüleitől, nélkülük elveszett. Felnőttként gyakran gondoljuk, hogy mi már nem szorulunk segítségre, hogy önállóak vagyunk. Pedig ugyanúgy Istentől függ az életünk. A gyermeknek nincsenek még elért eredményei, ezért nincs mire büszkének lennie.
Jézus szavai óvatosságra is intenek bennünket, mikor túlzottan elbizakodottak lennénk saját üdvösségünk tekintetében.
(Merényi Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése