“Fordítsd
el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a Te utadon éltess
engem! Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek
adtál! Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a Te
döntéseid! Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra.”
Az Istenre és az Ő dolgaira való figyelem, ahogy már előző bátorításban is írtam, a keresztyén élet egyik legfőbb jellemvonása. Az élet önmagában is tűnhet reményteljesnek és boldognak, de mi van akkor, ha ez az érzés elillan, és nem látjuk meg a reményt? A fényt, az alagút végén? Akkor jön a depresszió, a nihil és a legrosszabb esetekben az élet önmagunktól való eldobása. Ez vajon megoldás az állandóan hullámzó érzelmek és érzékek tengerében? Azt hiszem, erre az egyetlen orvosság van, (amely nem szájon át vehető be, hanem fülön keresztül.), amely igazi gyógymód, ez az Isten szava, igéje, mely Őt képviseli számunkra, és amelyen keresztül életet formál, elveti a minden nap gyalázatait és igazságában megelevenít. Életet, igaz és tartalmas életet hoz! Ezzel nem azt mondom, hogy nem érhetnek problémák, hanem azt, ha még több is ér a kelleténél, akkor is van egy szilárd, elmozdíthatatlan pont az életünkben, ami Jézus Krisztus.
- Drága Atyám köszönöm, hogy Te vagy az, aki meg elevenítesz igazságoddal. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése