Joppéban volt egy bizonyos nőtanítvány, a neve Tábita, mely lefordítva Dorkászt, azaz Zergét jelent.
Jótettek, könyöradományok osztása töltötték be életét. (Apcsel 9:36)
„Assisi Szent Ferenc első követői tudni akarták, hogy mit tegyenek, amikor kimennek az utcára szolgálni. ‘Mindenkor hirdessétek az evangéliumot!’ – tanácsolta Assisi. – ‘Ha szükséges, használjatok szavakat is!’” (Dr. John C. Maxwell, Equip, Első Füzet)
Végiggondoltad már valaha, hogy az evangélium hirdetésének legerőteljesebb módja nem az, amikor a szavainkkal, hanem az, amikor a tetteinkkel teszünk bizonyságot Megváltónk mellett? Gondoltál már arra, hogy a világban, Isten nélkül élők a Biblia lapjai helyett a hívők életét ‘olvassák’?
Tábita azzal töltötte az idejét, hogy adakozott és a körülötte élőkkel jót tett. Szüntelenül csak szeretett, s törődését gyakorlati módon, idejének, energiáinak és anyagi forrásainak felhasználásával fejezte ki. Tettei lépten-nyomon a Megváltótól kapott szeretet továbbadása volt, amivel megérintette a többieket. Életét ‘olvasva’, kortársai megláthatták Jézus emberekért dobogó, szerelmes szívét. Fáradhatatlan buzgalma és odaszánása felkiáltójel minden hívő számára, Pál apostol szavainak a megfontolására:
Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével szemben. (Galata 6:10)
Mert a teremtés feszültségben és epedve várja Isten fiainak lelepleződését. (Róma 8:19)
Legközelebb, ha az evangéliumot szeretnénk hirdetni ‘házunk népének’, a gyülekezetnek (hiszen a hívőknek is nagy szükségük van az evangélium naponkénti megélésére) illetve, a világban élő elveszetteknek, emlékezzünk a fent olvasottakra!
BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”).
– http://bbartha.extra.hu/ –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése