Nem csak kenyérrel...1/1

Mi a személyválogatás, vagy modernebb kifejezéssel: az előítélet?

Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben.

Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. 

De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. (Példa 24,22-25)

A bölcsek mondásainak első darabjai ezek a példabeszédek – nem ok nélkül. Később az első verset megtaláljuk szóról szóra egy vérfagyasztó figyelmeztetéssel együtt:

         A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe viheti az embert. (28,21)

Mi tehát a személyválogatás, vagy modernebb kifejezéssel: az előítélet?
 Amikor elmarasztaló ítéletet mondunk egy ember felett még azelőtt, hogy megismertük volna
Ez olyan, mint amikor hamarabb van készen az ítélet a bíróságon, mint a vádirat – Lásd még: Pelikán elvtárs. Jézust már az előtt halálra ítélték, mielőtt meg tudták volna mondani, hogy miért. Elfogása után kerestek kétségbeesetten vádat, ami legalább látszólag megáll.
Nikodémus éppen erre figyelmeztette Izrael bíráit:

         „Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?” (Jn7,51).

Mózes törvénye ugyanis szigorúan előírta a bíráknak, hogy nem lehetnek személyválogatók: gazdagot, szegényt, honfit és idegent ugyan aszerint a mérce szerint kell ítélni. A törvénynek egyformán vonatkoznia kell mindenkire. A szegénység vagy gazdagság nem lehet sem enyhítő, sem súlyosbító körülmény:

        “Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye.” (5M1,17)

Ennek oka pedig abban volt, hogy maga Isten is ilyen bíró:

¹⁶Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak! ¹⁷Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.
¹⁸Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. (5M16-18)

Jób az őt bűnnel vádoló barátait éppen ez előítéletességükre és annak következményeire figyelmezteti. Nem tudták megmondani, hogy Jób miben vétkezett, csak azt bizonygatták, hogy megérdemelte, ami vele történt.

  ⁷Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? ⁸Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? ⁹Jó lesz-e, ha            megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? ¹⁰Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. ¹¹Nem ijedtek meg fenséges voltától?       (Jób 13,7-11)

Ha valaki úgy gondolná, hogy mindez csak a szigorú ószövetség miatt van így, az hallja meg, mit mondanak az apostolok:

Pál (Róma2)

⁶Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: ⁷azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; ⁸azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. ⁹Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; ¹⁰viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is! ¹¹Mert Isten nem személyválogató. 

 Jakab ugyanezen az alapon száll síkra, hogy embereket a vagyoni vagy társadalmi helyzetük alapján ítéljünk értékesebbnek vagy kevésbé értékesnek:

         Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók… (2,1)

Péter pedig a megszentelődésünk kapcsán figyelmeztet az előítéletességre, mivel az a megfertőzött lelkiismeret terméke. A megszentelődés pedig a jó lelkiismerettel kezdődik:

¹⁴Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, ¹⁵hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, ¹⁶úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” ¹⁷Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, … (1Pé1,14-17)

 Az előítéletesség testi magatartás, amire a romlott emberi természet végtelen önzése miatt hajlamos. Mást gyorsan felcímkézünk és elítélünk, míg magunkhoz igen „irgalmasak” és „megbocsátóak” vagyunk.
Isten az embert a tettei és a jelleme alapján ítéli meg, és nem aszerint, hogy férfi vagy nő, milyen néphez, rasszhoz, nyelvhez vagy kultúrához tartozik.
Péterben nagy előítélet volt a pogányokkal (gójokkal) szemben, de az Úr Joppéban kemény munkával és nagy kijelentésekkel rávette, hogy elmenjen egy római centúrióhoz Cézáreába, és minden előítélet nélkül hirdesse neki és barátainak az evangéliumot. Péterben ekkor omlottak le a zsidó előítélet falai:

        ³⁴Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, ³⁵hanem minden nép között kedves előtte, aki       féli őt, és igazságot cselekszik. (ApCsel 10).

Halld meg az apostol szavait: Féld Istent és cselekedj igazságot, és az Úr előtt kedves leszel.
Akármit is gondolsz egy népről, kultúráról, vallásról, előbb vedd szemügyre az embert, mielőtt ítéletet mondasz felette. Lehet, hogy találkoztál már 99 pirézzel, akik mind aljas gazemberek voltak, és jogosan tartasz tőlük, de lehet hogy a századik – akin te a mérgedet kitöltöd – éppen jó ember, és magadat teszed bűnössé, ha bántod a többiek bűnei miatt. Egy falat kenyér miatt is vétkes lehetsz, ha az előítélet vezet. A fasizmus alatt embereket gyilkoltak meg azért, mert megpróbáltak kenyeret adni a nyomorult üldözötteknek.
Tudom, hogy akik a menekültektől most tartanak, valójában nem a szerencsétlen menekülő családoktól félnek, hanem attól a vallástól, kultúrától, mentalitástól, amit hoznak.
Ezért a következő írásomban ezzel fogok foglalkozni.
folyt. köv.

Görbicz Tamás-