"Jézus így felelt neki: ma lett üdvössége ennek a háznak! "
(Luk 19, 9)
A családfő révén az egész
háznak üdvössége lett. Tehát nemcsak
Zákeus szívében, hanem egész háznépében
döntő változás ment végbe. Előzőleg
sötét, szomorú hajlék volt, most pedig
megtelt fénnyel és békességgel. Mert
ott, ahol minden a pénz körül forog, valami belső
sivárság és üresség uralkodik.
Lehet, hogy egy hajlék tele van javakkal és a legszebben
van berendezve, mégis, ha Jézus nincs benne, milyen
nyomorúságos, szegény és üres
az. Tiszta és nemes örömökre nincs idő,
nem is szólva arról, hogy Isten Igéje számára
sincs alkalom. S ha el is hangzik időnként egy-egy
asztali vagy esti imádság puszta megszokásból
- nincs abban szív és áldás.
Még a gyermekek is másképpen nőnek fel ilyen helyen. Érzi az ember, hogy bensőleg mennyire ápolatlanok. Kedélyük nem tud kibontakozni, nem ismerik a derűt, hiányzik a felülről való napfény. A szülőknek nem jut semmi idejük a gyermekekre, és a fejlődő gyermeki lélek nem telik meg derűs benyomásokkal. Már korán belekerülnek ők is a földi javakért folytatott hajszába és nem csoda, hogy szüleik pontos tükörképévé válnak. Mennyire megérzik a gyermekek, amikor a szülőknél valami döntő változás történik és talán mind az apa, mind az anya befogadják az Urat. Ha azonban a gyermekek időközben már felnőttek és elindultak a világ útjain, már nem ilyen egyszerű a dolog. Ők maguk ellenszegülnek és berzenkednek az új ellen, ami a házban megindult. Milyen megalázó ilyenkor a szülőkre nézve, amikor saját mulasztásaik keserű gyümölcsét kell enniök. Ha azonban a gyermekek még kiskorúak, kilátás van arra, hogy helyt adjanak a jónak és az Úr örömére növekedjenek.
Jézus és az apostolok nagy súlyt helyeztek arra, hogy a ház, ill. a család az imádság hajlékává legyen. Az Úr gyülekezete hívő családokra épül elsősorban s nem csupán egyes hitre jutott személyekre. A hívő édesanya vagy édesapa révén lesz a kisgyermekeknek is részük az üdvösségben, még akkor is, ha kiskorúságuk miatt még nem világos életükben az Úr mellett való személyes döntés. Ezért olyan fontos, hogy a családanyát vagy családapát, vagy mindkettőt az Úr iránti szeretet hassa át. Kiszámíthatatlan áldások származnak ebből az egész család számára.
Még a gyermekek is másképpen nőnek fel ilyen helyen. Érzi az ember, hogy bensőleg mennyire ápolatlanok. Kedélyük nem tud kibontakozni, nem ismerik a derűt, hiányzik a felülről való napfény. A szülőknek nem jut semmi idejük a gyermekekre, és a fejlődő gyermeki lélek nem telik meg derűs benyomásokkal. Már korán belekerülnek ők is a földi javakért folytatott hajszába és nem csoda, hogy szüleik pontos tükörképévé válnak. Mennyire megérzik a gyermekek, amikor a szülőknél valami döntő változás történik és talán mind az apa, mind az anya befogadják az Urat. Ha azonban a gyermekek időközben már felnőttek és elindultak a világ útjain, már nem ilyen egyszerű a dolog. Ők maguk ellenszegülnek és berzenkednek az új ellen, ami a házban megindult. Milyen megalázó ilyenkor a szülőkre nézve, amikor saját mulasztásaik keserű gyümölcsét kell enniök. Ha azonban a gyermekek még kiskorúak, kilátás van arra, hogy helyt adjanak a jónak és az Úr örömére növekedjenek.
Jézus és az apostolok nagy súlyt helyeztek arra, hogy a ház, ill. a család az imádság hajlékává legyen. Az Úr gyülekezete hívő családokra épül elsősorban s nem csupán egyes hitre jutott személyekre. A hívő édesanya vagy édesapa révén lesz a kisgyermekeknek is részük az üdvösségben, még akkor is, ha kiskorúságuk miatt még nem világos életükben az Úr mellett való személyes döntés. Ezért olyan fontos, hogy a családanyát vagy családapát, vagy mindkettőt az Úr iránti szeretet hassa át. Kiszámíthatatlan áldások származnak ebből az egész család számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése