Bár gyakran halljuk, hogy nem szabad másokat ítélnünk, a Bibliában sok példa van arra, hogy emberek megítéltek másokat. Pál azért imádkozott, hogy a szeretetünk mindinkább bővölködjön ítéletben (Filippi 1:9.)
Jézus és a tanítványok is beszéltek az ítéletről. Tehát az ítéletnek van egy rossz és egy jó módja.
A Lukács 12:56-57-ben Jézus felcserélhető módon használja a megkülönböztet és ítél szavakat. Bizonyára semmi helytelen sincs abban, ha felismerjük vagy szellemileg értékeljük a helyzetet, embereket. Sőt, meg is kell vizsgálnunk a szellemeket. (1. János 4:1.)
Az ítélet, mint megkülönböztetés jó. Az ítélet kárhoztató típusa az, ami helytelen.
Az emberekre kimondott ítélettől tartózkodnunk kell, tudván azt, hogy csak Ő tud tökéletes ítéletet hozni. (Róma 2:2; Jelenések 20:13.)
Jézus nem tiltja az ítéletet, de figyelmeztet bennünket, hogy legyünk óvatosak azzal, ahogy ítélünk, mivel ugyanúgy leszünk mi is megítélve.
Bizonyos esetekben elmarasztaló ítéletet kell hoznunk, ahogy Pál is megtette, vagy ahogy a bírák ma is megteszik. A pásztoroknak és véneknek felelősségük, hogy megfeddjék, fegyelmezzék a gyülekezet tagjait, de nem vehetik könnyedén ezt a dolgot. Az ítéletnek nem az embert, hanem a cselekedetét kell érintenie. Ez a figyelmeztetés arra bátorít bennünket, hogy legyünk bizonyosak abban, amit az Úrtól hallottunk.
Nem szabad a saját csalódottságunkból vagy személyes előítéletünkből szólnunk.
Minden kereszténynek szüksége van Isten bölcsességére az ítélethozatallal kapcsolatban.
Biztos lehetsz benne, hogy a Szent Szellem segíteni fog abban, hogy szellemi módon különböztesd meg vagy ítéld meg a helyzeteket, embereket, majd bátorságot és együttérzést ad, hogy Isten beszéde szerint cselekedhes.
A Lukács 12:56-57-ben Jézus felcserélhető módon használja a megkülönböztet és ítél szavakat. Bizonyára semmi helytelen sincs abban, ha felismerjük vagy szellemileg értékeljük a helyzetet, embereket. Sőt, meg is kell vizsgálnunk a szellemeket. (1. János 4:1.)
Az ítélet, mint megkülönböztetés jó. Az ítélet kárhoztató típusa az, ami helytelen.
Az emberekre kimondott ítélettől tartózkodnunk kell, tudván azt, hogy csak Ő tud tökéletes ítéletet hozni. (Róma 2:2; Jelenések 20:13.)
Jézus nem tiltja az ítéletet, de figyelmeztet bennünket, hogy legyünk óvatosak azzal, ahogy ítélünk, mivel ugyanúgy leszünk mi is megítélve.
Bizonyos esetekben elmarasztaló ítéletet kell hoznunk, ahogy Pál is megtette, vagy ahogy a bírák ma is megteszik. A pásztoroknak és véneknek felelősségük, hogy megfeddjék, fegyelmezzék a gyülekezet tagjait, de nem vehetik könnyedén ezt a dolgot. Az ítéletnek nem az embert, hanem a cselekedetét kell érintenie. Ez a figyelmeztetés arra bátorít bennünket, hogy legyünk bizonyosak abban, amit az Úrtól hallottunk.
Nem szabad a saját csalódottságunkból vagy személyes előítéletünkből szólnunk.
Minden kereszténynek szüksége van Isten bölcsességére az ítélethozatallal kapcsolatban.
Biztos lehetsz benne, hogy a Szent Szellem segíteni fog abban, hogy szellemi módon különböztesd meg vagy ítéld meg a helyzeteket, embereket, majd bátorságot és együttérzést ad, hogy Isten beszéde szerint cselekedhes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése