A keresztség ebben az értelemben teljesen egyenértékű a házassággal.
Amikor a feleség a házasságot köt, felveszi férje nevét, belép férje javaiba, és törvényes jogai lesznek a férje otthonában.
Ugyanígy, amikor a hívő bekeresztelkedik az Úr Jézus nevébe, felveszi az Úr Jézus nevét.
Nemcsak a nevet veszi fel, hanem elveszi törvényes jogait és kiváltságait Krisztusban.
Amikor bekeresztelkedünk az Atya nevébe, ez megadja nekünk a gyermeknek járó helyet, a
gyermekséggel járó valamennyi kiváltságot, és a gyermeket megillető minden örökséget és gazdagságot.
Bekeresztelkedtünk a mi Atyánk — az univerzum Istenének — védelmébe, gondoskodásába és
közösségébe.
Felvesszük mindazt, amit ez az egyesülés jelent.
Megvan a fiúsági rangunk, megvannak a fiúsági kiváltságaink és a fiúsággal járó felelősségünk.
Ezen keresztség által Jézus társörökösévé váltunk és Isten örököse lettünk.
Az univerzum Istenétől való örökség gazdagságába léptünk be.
Amikor bekeresztelkedtünk a Szent Szellem nevébe, bekereszteltettünk Isten földi képviselőjének
nevébe, gazdagságába, erejébe, bölcsességébe és dicsőségébe. Mindabba bekeresztelkedtünk, ami a
Szellemnek van.
Részesedünk az Ő kegyelméből, az Ő gyengédségéből, az Ő bölcsességéből, az Ő képességéből, az Ő erejéből, az Ő életéből.
Így, amikor bekeresztelkedünk az Úr Jézus nevébe, mindaz, amit ez a név jelent a mennyben, a miénk lesz; mindaz a hatalmas győzelem, amit Jézus a halálával és feltámadásával szerzett, a miénk.
Mit jelent bekeresztelkedni a névbe?
Vegyük ezt az Igét: „Megkeresztelvén őket az Atyának a nevébe, a Fiúnak a nevébe, és a Szent
Szellemnek a nevébe.”
Ez szellemileg csakis ezt jelentheti:
Mi be lettünk keresztelve mindabba, amit ez a név jelent a megváltás tervében, bekereszteltettünk
Krisztus bevégzett munkájába.
Krisztus a mi teljességünk
Mi az Ő teljességéből vettünk, és Őbenne vagyunk teljesek.
Mindaz a kegyelem, ami megnyilvánult Krisztusban, körbevesz és beborít minket — ebben a
kegyelemben állunk.
Jézus életének és személyiségének minden tökéletessége és szépsége a miénk.
Pál azt mondja: „Ti Őbenne vagytok teljesek.” (ang. ford. — Kol. 2:10)
Pál ezalatt azt érti, hogy Krisztus egész teljessége és tökéletessége, teljes mértékben nekünk
tulajdoníttatott.
Pál azt mondta: „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, a Krisztust öltöztétek fel.”
Gondoljuk csak meg, milyen hatalmas felelősséggel jár ez! Gondoljuk csak meg, hogy milyen
dicsőséges dolog ez. Gondoljuk csak meg, milyen hatalmas áldások származhatnak ebből.
A Krisztus nevében való keresztség és Krisztus felöltözése, Krisztus nevének a viselete — a
legnagyobb tisztesség, amit a menny megadhat egy emberi lénynek.
Milyen hatalmas dolgokat lehetne megcselekednünk a szent gyermek, Jézus által.
Az Úr felemel minket — az Úr képessé tesz minket — az Ő kegyelme által, hogy belépjünk az
örökségünkbe és vállaljuk kötelezettségeinket az Ő csodálatos családjában.
Minden győzelme és minden diadala, amit helyettesítői munkája aratott, az egyház javára történt.
A mi örökségünk
Mindaz, amit ez a név képvisel, mindazt képviseli a hívő az Atya előtt.
Te be vagy keresztelve abba a törvényes jogba, hogy használd a nevet.
Te be vagy keresztelve ennek a névnek a törvényes kiváltságába.
Te be vagy keresztelve a fiúsággal járó minden kötelezettségbe, e hatalmas névnek felséges
előjogaival együtt.
Isten segítsen nekünk a Szellem ereje által, hogy be tudjunk lépni a benne való örökségünk
gazdagságába.
Amikor Ő azt mondta: Minden hatalom nekem adatott mennyen és földön, én elküldtelek titeket, mint hírnököket. — ekkor az a hatalom, ami az övé volt, a miénk lett; mi lettünk az Ő képviselői.
Az Ő igazsága a miénk, az Ő szeretete a miénk; mindaz a kegyelem, ami az Ő csodálatos életét
ékesítette — a miénk.
Mikor a keresztségben felöltözzük a Krisztust, az Ő kegyelme által minden kegyelmet élvezhetünk
immár.
Mindez a gazdagság, mindez a kegyelem a miénk — a hívőké.
Semmi különleges cselekedet nem szükséges Isten részéről, semmi különleges cselekedet vagy
előkészület nem szükséges a mi részünkről: hit által fogadjuk el Krisztust Megváltónknak és Urunknak, és amikor ezt megtesszük, mindaz a gazdagság és mindaz a kincs, ami Krisztus Jézusban van, automatikusan amiénk lesz.
Mi felöltve Isten Fiának jogait, kiváltságait és erejét —állunk meg.
Hármas jelentés
Róma 6:4 Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen
feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.”
A keresztségnek hármas jelentősége van.
Először: a múlt halálát és eltemetését jelenti.
Másodszor: feltámadás egy új közösségbe.
Harmadszor: egyesülés azzal, akinek a nevébe bekereszteltetünk.
Mi bekereszteltettünk az Atya nevébe.
Ez fiúságot jelent számunkra, az ezzel járó minden kiváltsággal, ami az Atya Istennel való
közösségünkből fakad.
Ez azt jelenti, hogy meghaltunk minden ezt megelőző kapcsolatunknak — mostantól fogva Őrá bíztuk az életünket. A Szent Szellemben való keresztség azt jelenti, hogy meghaltam a múltamnak —megszűntek régi kapcsolataim — feltámadtam Őbenne, hogy közösségben éljek és járjak Ővele.
Az Ő bölcsessége átveszi a helyét az én tudatlanságomnak; az Ő ereje átveszi a helyét az én
gyengeségeimnek; az Ő teljessége átveszi a helyét az én kudarcaimnak.
Más szavakkal, én annyira azonos, olyan teljesen egy vagyok Ővele, hogy már nem is én élek, hanem Ő az, aki éli az Ő életét énbennem.
Még e két keresztségnél is gazdagabb és teljesebb azonban az Úr Jézus Krisztus nevében való
keresztség. Ez magába foglalja mindezeket, és még többet is.
Amikor bekeresztelkedem Krisztusba, Krisztust öltözöm fel.
Mind a világ, mind a menny előtt törvényesen keresztény, azaz krisztusi ember vagyok.
A keresztség ebben az értelmében azonos a házassággal.
Amikor a feleség házasságra lép, felveszi a férje nevét és belép férje javaiba, törvényes jogai vannak férje házában.
Amikor a hívő bekeresztelkedik Krisztus nevébe, mindazt magára ölti, ami Krisztusban van.
Nem csak a nevet veszi fel, hanem átveszi Krisztusban való törvényes jogait és kiváltságait.
Amikor a feleség beházasodik férje nevébe, beházasodik férje vagyonába, rangjába és hírnevébe;
azonossá válik férjével mindabban, ami a férj valaha is volt, vagy valaha is lesz.
Így amikor mi bekeresztelkedünk az Úr Jézus nevébe, bekeresztelkedünk mindabba, amit ez a név
jelent — e név teljes gazdagságába, teljes tisztességébe, teljes erejébe, egész múlt-, jelen- és jövőbeli dicsőségébe.
Mindaz, amit a név jelent a mennyben, a miénk; minden hatalmas győzelem, amit Ő aratott halála,
szenvedése, pokolbeli diadala és feltámadása során, a miénk.
Minden, minden a miénk
Nincs olyan győzelme, nincs olyan diadala, amit helyettesítői munkája során aratott, amit ne azok
számára nyert volna, akik egyesültek Ővele a keresztségben.
Mindaz, amit ez a név képvisel az Atya előtt, a hívőhöz tartozik.
Mi bekereszteltettünk abba a törvényes jogba, hogy használjuk e nevet, valamint ennek a névnek
törvényes kiváltságaiba, a fiúsággal járó minden felelősségbe, ennek a hatalmas névnek felséges előjogaiba.
Amikor Ő azt mondta: „Nékem adatott minden hatalom a mennyen és a földön” , és „én elküldelek
titeket, mint hírnököket” , akkor az a hatalom, ami az Övé volt, a miénk lett — mi az Ő képviselőiként megyünk ki e világba, hogy hordozzuk az Ő nevét.
Nem is annyira mi hordozzuk a nevet, valójában a név hordoz és segít minket.
Mi be vagyunk keresztelve az Ő megigazultságába, az Ő feltámadásába, erejébe és dicsőségébe.
Az Ő megigazultsága a miénk; az Ő kegyelme a miénk; az Ő szeretete a miénk; az Ő ereje a miénk;
igen, Ő maga is a miénk.
Milyen gazdagok is vagyunk!
Ennek a névnek a használata nem kíván semmiféle különleges hitet, mert ez a név a miénk.
Hívőként, minden gazdagság és kegyelem a miénk. Isten részéről nincs szükség semmiféle különleges cselekedetre, részünkről sincs szükség semmiféle különleges előkészületre, amikor valami baj felmerül. Az a név már a miénk, törvényesen kaptuk meg, hogy használjuk Isten ellenségeinek seregei ellen. Mi pedig megállunk felöltve magunkra Isten fiainak jogait, kiváltságait és minden erejét.
Nem kell használnunk semmiféle különleges hitet — egyszerűen csak használnunk kell a nevet.
A szív alig képes felfogni ezt. Amikor belekeresztelkedtünk ebbe a névbe, Jézus Krisztus egész
teljességébe és tökéletességébe keresztelkedtünk bele.
Az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
Ugyanígy, amikor a hívő bekeresztelkedik az Úr Jézus nevébe, felveszi az Úr Jézus nevét.
Nemcsak a nevet veszi fel, hanem elveszi törvényes jogait és kiváltságait Krisztusban.
Amikor bekeresztelkedünk az Atya nevébe, ez megadja nekünk a gyermeknek járó helyet, a
gyermekséggel járó valamennyi kiváltságot, és a gyermeket megillető minden örökséget és gazdagságot.
Bekeresztelkedtünk a mi Atyánk — az univerzum Istenének — védelmébe, gondoskodásába és
közösségébe.
Felvesszük mindazt, amit ez az egyesülés jelent.
Megvan a fiúsági rangunk, megvannak a fiúsági kiváltságaink és a fiúsággal járó felelősségünk.
Ezen keresztség által Jézus társörökösévé váltunk és Isten örököse lettünk.
Az univerzum Istenétől való örökség gazdagságába léptünk be.
Amikor bekeresztelkedtünk a Szent Szellem nevébe, bekereszteltettünk Isten földi képviselőjének
nevébe, gazdagságába, erejébe, bölcsességébe és dicsőségébe. Mindabba bekeresztelkedtünk, ami a
Szellemnek van.
Részesedünk az Ő kegyelméből, az Ő gyengédségéből, az Ő bölcsességéből, az Ő képességéből, az Ő erejéből, az Ő életéből.
Így, amikor bekeresztelkedünk az Úr Jézus nevébe, mindaz, amit ez a név jelent a mennyben, a miénk lesz; mindaz a hatalmas győzelem, amit Jézus a halálával és feltámadásával szerzett, a miénk.
Mit jelent bekeresztelkedni a névbe?
Vegyük ezt az Igét: „Megkeresztelvén őket az Atyának a nevébe, a Fiúnak a nevébe, és a Szent
Szellemnek a nevébe.”
Ez szellemileg csakis ezt jelentheti:
Mi be lettünk keresztelve mindabba, amit ez a név jelent a megváltás tervében, bekereszteltettünk
Krisztus bevégzett munkájába.
Krisztus a mi teljességünk
Mi az Ő teljességéből vettünk, és Őbenne vagyunk teljesek.
Mindaz a kegyelem, ami megnyilvánult Krisztusban, körbevesz és beborít minket — ebben a
kegyelemben állunk.
Jézus életének és személyiségének minden tökéletessége és szépsége a miénk.
Pál azt mondja: „Ti Őbenne vagytok teljesek.” (ang. ford. — Kol. 2:10)
Pál ezalatt azt érti, hogy Krisztus egész teljessége és tökéletessége, teljes mértékben nekünk
tulajdoníttatott.
Pál azt mondta: „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, a Krisztust öltöztétek fel.”
Gondoljuk csak meg, milyen hatalmas felelősséggel jár ez! Gondoljuk csak meg, hogy milyen
dicsőséges dolog ez. Gondoljuk csak meg, milyen hatalmas áldások származhatnak ebből.
A Krisztus nevében való keresztség és Krisztus felöltözése, Krisztus nevének a viselete — a
legnagyobb tisztesség, amit a menny megadhat egy emberi lénynek.
Milyen hatalmas dolgokat lehetne megcselekednünk a szent gyermek, Jézus által.
Az Úr felemel minket — az Úr képessé tesz minket — az Ő kegyelme által, hogy belépjünk az
örökségünkbe és vállaljuk kötelezettségeinket az Ő csodálatos családjában.
Minden győzelme és minden diadala, amit helyettesítői munkája aratott, az egyház javára történt.
A mi örökségünk
Mindaz, amit ez a név képvisel, mindazt képviseli a hívő az Atya előtt.
Te be vagy keresztelve abba a törvényes jogba, hogy használd a nevet.
Te be vagy keresztelve ennek a névnek a törvényes kiváltságába.
Te be vagy keresztelve a fiúsággal járó minden kötelezettségbe, e hatalmas névnek felséges
előjogaival együtt.
Isten segítsen nekünk a Szellem ereje által, hogy be tudjunk lépni a benne való örökségünk
gazdagságába.
Amikor Ő azt mondta: Minden hatalom nekem adatott mennyen és földön, én elküldtelek titeket, mint hírnököket. — ekkor az a hatalom, ami az övé volt, a miénk lett; mi lettünk az Ő képviselői.
Az Ő igazsága a miénk, az Ő szeretete a miénk; mindaz a kegyelem, ami az Ő csodálatos életét
ékesítette — a miénk.
Mikor a keresztségben felöltözzük a Krisztust, az Ő kegyelme által minden kegyelmet élvezhetünk
immár.
Mindez a gazdagság, mindez a kegyelem a miénk — a hívőké.
Semmi különleges cselekedet nem szükséges Isten részéről, semmi különleges cselekedet vagy
előkészület nem szükséges a mi részünkről: hit által fogadjuk el Krisztust Megváltónknak és Urunknak, és amikor ezt megtesszük, mindaz a gazdagság és mindaz a kincs, ami Krisztus Jézusban van, automatikusan amiénk lesz.
Mi felöltve Isten Fiának jogait, kiváltságait és erejét —állunk meg.
Hármas jelentés
Róma 6:4 Eltemettettünk azért Ővele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen
feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.”
A keresztségnek hármas jelentősége van.
Először: a múlt halálát és eltemetését jelenti.
Másodszor: feltámadás egy új közösségbe.
Harmadszor: egyesülés azzal, akinek a nevébe bekereszteltetünk.
Mi bekereszteltettünk az Atya nevébe.
Ez fiúságot jelent számunkra, az ezzel járó minden kiváltsággal, ami az Atya Istennel való
közösségünkből fakad.
Ez azt jelenti, hogy meghaltunk minden ezt megelőző kapcsolatunknak — mostantól fogva Őrá bíztuk az életünket. A Szent Szellemben való keresztség azt jelenti, hogy meghaltam a múltamnak —megszűntek régi kapcsolataim — feltámadtam Őbenne, hogy közösségben éljek és járjak Ővele.
Az Ő bölcsessége átveszi a helyét az én tudatlanságomnak; az Ő ereje átveszi a helyét az én
gyengeségeimnek; az Ő teljessége átveszi a helyét az én kudarcaimnak.
Más szavakkal, én annyira azonos, olyan teljesen egy vagyok Ővele, hogy már nem is én élek, hanem Ő az, aki éli az Ő életét énbennem.
Még e két keresztségnél is gazdagabb és teljesebb azonban az Úr Jézus Krisztus nevében való
keresztség. Ez magába foglalja mindezeket, és még többet is.
Amikor bekeresztelkedem Krisztusba, Krisztust öltözöm fel.
Mind a világ, mind a menny előtt törvényesen keresztény, azaz krisztusi ember vagyok.
A keresztség ebben az értelmében azonos a házassággal.
Amikor a feleség házasságra lép, felveszi a férje nevét és belép férje javaiba, törvényes jogai vannak férje házában.
Amikor a hívő bekeresztelkedik Krisztus nevébe, mindazt magára ölti, ami Krisztusban van.
Nem csak a nevet veszi fel, hanem átveszi Krisztusban való törvényes jogait és kiváltságait.
Amikor a feleség beházasodik férje nevébe, beházasodik férje vagyonába, rangjába és hírnevébe;
azonossá válik férjével mindabban, ami a férj valaha is volt, vagy valaha is lesz.
Így amikor mi bekeresztelkedünk az Úr Jézus nevébe, bekeresztelkedünk mindabba, amit ez a név
jelent — e név teljes gazdagságába, teljes tisztességébe, teljes erejébe, egész múlt-, jelen- és jövőbeli dicsőségébe.
Mindaz, amit a név jelent a mennyben, a miénk; minden hatalmas győzelem, amit Ő aratott halála,
szenvedése, pokolbeli diadala és feltámadása során, a miénk.
Minden, minden a miénk
Nincs olyan győzelme, nincs olyan diadala, amit helyettesítői munkája során aratott, amit ne azok
számára nyert volna, akik egyesültek Ővele a keresztségben.
Mindaz, amit ez a név képvisel az Atya előtt, a hívőhöz tartozik.
Mi bekereszteltettünk abba a törvényes jogba, hogy használjuk e nevet, valamint ennek a névnek
törvényes kiváltságaiba, a fiúsággal járó minden felelősségbe, ennek a hatalmas névnek felséges előjogaiba.
Amikor Ő azt mondta: „Nékem adatott minden hatalom a mennyen és a földön” , és „én elküldelek
titeket, mint hírnököket” , akkor az a hatalom, ami az Övé volt, a miénk lett — mi az Ő képviselőiként megyünk ki e világba, hogy hordozzuk az Ő nevét.
Nem is annyira mi hordozzuk a nevet, valójában a név hordoz és segít minket.
Mi be vagyunk keresztelve az Ő megigazultságába, az Ő feltámadásába, erejébe és dicsőségébe.
Az Ő megigazultsága a miénk; az Ő kegyelme a miénk; az Ő szeretete a miénk; az Ő ereje a miénk;
igen, Ő maga is a miénk.
Milyen gazdagok is vagyunk!
Ennek a névnek a használata nem kíván semmiféle különleges hitet, mert ez a név a miénk.
Hívőként, minden gazdagság és kegyelem a miénk. Isten részéről nincs szükség semmiféle különleges cselekedetre, részünkről sincs szükség semmiféle különleges előkészületre, amikor valami baj felmerül. Az a név már a miénk, törvényesen kaptuk meg, hogy használjuk Isten ellenségeinek seregei ellen. Mi pedig megállunk felöltve magunkra Isten fiainak jogait, kiváltságait és minden erejét.
Nem kell használnunk semmiféle különleges hitet — egyszerűen csak használnunk kell a nevet.
A szív alig képes felfogni ezt. Amikor belekeresztelkedtünk ebbe a névbe, Jézus Krisztus egész
teljességébe és tökéletességébe keresztelkedtünk bele.
Az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése