Amikor az emberiség nagy partija véget ér, az elveszettek a sziklákhoz és hegyekhez fognak kiáltani, hogy azok rejtsék el őket a Bárány haragja elől (Jelenések könyve 6:15-17).
Csak a nagyon mélyen félő emberek tudnak megijedni egy báránytól, de akik majd végleg visszautasítják Isten Lelkét, emiatt érzett határtalan kétségbeesésükben attól a csodálatos Lénytől is rettegni fognak, aki a legtöbbet segíthetett volna nekik.
Amikor ellátogattam Irakba, ott ültem az ősi Babilon romjai között, és újra elolvastam azt a világos és precíz üzenetet, amit a Szentlélek adott Dánielnek.
Itt, a birodalom utolsó óráiban Isten feltárta mindazokat a kulcsokat, amelyek segítenek elkerülni azt a félelmet, ami a világtörténelem végén teljesen önpusztító lesz. Hallgassuk meg, ahogy a próféta - Szentlélektől telve - félelem nélkül beszél a királlyal!
Figyeljük meg: először is Dánielt nem lehetett megvesztegetni, hogy fogadja el a világ által felkínált ajándékokat (Dn 5:17).
Ha ezt eszünkbe véssük, a gonosz hatalmak végül nem tarthatnak majd igényt ránk.
Másodszor Dániel elismerte, hogy a tisztesség és a tekintély valójában a Mindenható kezében van (5:21).
A bizottságokat, tanácsokat, választótestületeket meg lehet vesztegetni, tagjai hibákat követhetnek el, de örök életünk végső eldöntése az Úrtól függ.
Harmadsorban amíg Isten uralmát el nem ismerjük szívünkben, addig ott csak őrültség és ostobaság lakik (5:27).
Negyedjére a valódi nagyság abból származik, ha őszintén megalázzuk magunkat Teremtőnk előtt (5:22).
Jézus keresztjénél térdelve életünk lehető legmagasabb csúcsán vagyunk!
Ötödször a valódi Istentisztelet meggyalázásának az az eredménye, hogy hamis bálványokkal fogunk manipulálni.
Ha nem imádjuk Istent Lélekben és igazságban, akkor nyitottak leszünk a vallási materializmus, az üres szentimentalizmus és a rideg formaságok felé.
Végezetül pedig ha nem ismerjük el azt, hogy az Atya megszerezte Krisztus vére által a tulajdonjogot életünk felett, és nem Őt dicsőítjük meg testünkben és lelkünkben (5:23; IKor 6:19-20), akkor jövőnk csak az örök megsemmisülés tragédiája lehet (Dn 5:30).
Dicsőítsük az Urat azért, hogy engedhetjük a Szentléleknek szívünk falára írnia az élet csodálatos szavait! Az Üdvözítő "megméretett a mérlegen", és mindannyiunk helyett elégnek találtatott!
Imádság a mai napra
"Atyám, elismerem, hogy Te vagy egész lényem alkotója és fenntartója. A tiéd minden dicsőség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése