A hívő ezekkel a szavakkal lesz meghívva Jézus szentséges közelébe: „Gyertek, ebédeljetek”, ami annyit tesz, mint asztalához ülni, ebédjében osztozkodni. Némelykor annyit jelent ez, mint mellé ülni és fejünket a Megváltó mellére hajtani.
Meghívattunk borospincéjébe és ünnepi termébe, hol a kiengesztelő szeretet zászlaja leng fölöttünk. „Gyertek, ebédeljetek.”
Ezek a szavak egy pillantást engednek vetni Jézussal való egyesülésünkre, mert Ő maga az az egyetlen eledel, melyet élvezhetünk, ha Jézussal ebédelünk. Óh, mily boldog egyesülés!
Oly mélység rejlik abban, hogy így Jézussal ehetünk, amit az ész nem képes megérteni. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem marad és én is abban.” Ez egyúttal meghívás, a szentek közösségének élvezésére is.
A keresztyének különböző véleménnyel lehetnek sok pontra nézve, de szellemi éhsége mindegyiknek ugyanaz. S ha nem is tudunk mindnyájan egyenlően érezni, mégis élvezhetjük ugyanazt az életkenyeret, mely a mennyből jön.
Jézus közösségének asztalánál egy poharunk és egy kenyerünk van. Ha a szeretet pohara körüljár, átkaroljuk egymást mindnyájan szívbeli szeretettel és imádkozunk azért a szeretetért.
Gyertek közelebb Jézushoz, úgy minél tovább, annál bensőbben egybekötve fogjátok magatokat érezni mindazokkal, kik ugyanazt a mannát élvezik, mint mi. Ugyanúgy látjuk itt az erő forrását is.
Krisztusra nézni annyit tesz, mint élni, de a szolgálatához való erőt akkor nyerjük, ha „eljövünk és ebédelünk” Vele. Sokféle szükségtelen gyengeségben szenvedünk, mivel Mesterünk e felszólítását elhanyagoljuk.
Egyikünk sem kénytelen sovány ellátásra szorítkozni. Ellenkezőleg, az evangélium velejétől és kövérségétől kell fejlődnünk, hogy azok által erőt nyerve, az Úr szolgálatához való képességek mindegyike a legmagasabb fokig kifejlődjön bennünk.
Ha tehát Krisztus közellétét és a Vele való egyesülést akarjátok teljesen élvezni, ha az Övéit akarjátok szeretni és az Úr Jézustól nyerni erőt, „gyertek, ebédeljetek” Vele hit által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése