Nagyon kemény szó: semmi vagyok. Pedig olyan értékeket sorol fel az ige,
melyek a legnagyobbak, legkívánatosabbak az istenfélő keresztyén ember
számára. Tudomány, bölcsesség, Isten ismerete, annak hirdetése, hegyeket
mozdító, őszinte, igaz hit. Hát nem erre van szükség? Nem erre tanít maga
az Írás? - De igen. Erre mind szükség van. De ez mind csak eszköz. Mit ér
a legjobb szerszám is, ha beporosodottan áll a ház sarkában? A titkok
ismerete és a bölcsesség az értelem eszközei. Sokan úgy gondolják, ha
valaki tudja a jót, meg is fogja tenni. Nem igaz. Érzelem nélkül megbukik
az értelem. Kell, hogy vágyjunk arra, hogy a körülöttünk élő emberek
boldogok legyenek. Kell, hogy szívből jöjjön a segítségünk. Kell, hogy én
is örömöt érezzek, ha segíthetek. Kell, hogy szeretni tudjak. Ha a beszéd
csak hangszer, a tudás csak villanykörte. Világít, de nem melegít. Hitnek,
tudásnak át kell forrósodnia a szeretet tüzében ahhoz, hogy a Krisztus
példája szerint tudjon igazi, boldog közösséget teremteni ebben a bölcs,
de szomorú világban.
Krisztusom, szeretlek Téged, és őszintén kívánlak szolgálni. Van hitem, nem hegyeket mozgató, de annyi van, hogy rád bízzam magam. Tudást is kaptam, fontos, hasznos tudást. Bölcsességem nem nagy, de hitem fényében eléggé el tudok igazodni a világ dolgai között. Mégis milyen sokszor érzem, hogy sokkal többre volna szükség, sokkal több szeretetre, lelki melegségre. Olyan sok embert érzek, látok idegennek. Sokan idegesítenek, amikor saját bajaikkal zavarnak. Sokszor bosszant, miért nem intézik el maguk. Rengeteg ember van, akit semmiképpen nem érzek testvéremnek. Ajándékozz nekem több szeretetet, nem szeretnék semmi lenni a Te országodban! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése