„Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”
Lukács evangéliuma 24:32
Fáj a lábad, fejedet még
süti kitartóan a lemenő nap fénye, és te csak gyalogolsz életúntan. A
következő megállóig még van néhány kilométer, addig is próbálod magadban
rendezni a dolgokat. Kérdések vágnak egymás szavába a fejedben, és te
nem érted. Nem tudod a választ, pedig azt hitted, jó nyomon haladsz. Azt
hitted, helyes az irány, a cél, és megtaláltad azt, amit kerestél.
És mire már kezdtél
együttélni a gondolattal, hogy minden rendben lesz, már jött is a
koppanás, te pedig próbálod összekapargatni darabjaira hullott életed
romjait. Magadban morfondírozol, és szinte észre sem veszed, hogy Valaki
melléd szegődik.
Egy darabig csak
hallgat, felveszi az utazótempódat, a lépésed nagyságát, a légzésed
ritmusát. Aztán szép lassan kérdez. Türelmesen, kedvesen, egyszerűen.
Olyan kérdéseket küld feléd, melyekre szükséged van. Aztán újból
hallgat. Meghallgat, figyel rád és együttérez veled. Nem siettet, nem
nevet ki, nem ordít rád a rossz válaszért, hanem megvárja, hogy elmondj
mindent, amit csak el lehet.
Aztán Ő kezd el
beszélni. Egyszerűen, tapintatosan, de egyre határozottabban és
világosabban. És neked kezd valami derengeni. Kezd oszlani a szívedet
körülölelő sűrű homály, kezd éledni újra benned valami, ami eddig csak
vegetált.
Közben megérkeztek. Te
behívod, Ő pedig nem ellenkezik. Asztalhoz ültök, szíved pedig nyílik
tovább. Száll a kenyér illata, szemeiddel látod a különleges mozdulatot,
ahogy a cipó megtörik a két sebhelyes kéz között. És villámcapásként
derül fel benned minden.
Ő jött el hozzád. Isten
Fia sétált veled az úton. Ő tudja, min mentél keresztül. Ismeri a
kérdéseidet, tudja, milyen veszteséggel küzdesz évek óta. Tudja, hogy a
jövő mely talányai nyugtalanítanak leginkább, és tudja, mennyi mindent
kell tenned és mennyi mindennek kell lenned a jelenben. Ő ül az
asztalodnál, és várja a döntésedet. Várja, hogy magadban helyretedd az
utolsó kockát, megnyisd az életedet előtte, és együtt induljatok tovább
előre a cél felé.
Hát engedd, hogy veled
tartson az életútadon! Engedd, hogy vezessen, hogy tanácsoljon, és erőt
adjon a mindennapokhoz! Engedd, hogy a közös séták során minél jobban
felnyissa szemedet az igazán lényeges dolgokra, és segítsen megérteni
életed nagy kérdéseit! Engedd, hogy a te Megváltód lehessen, és add
tovább másoknak, hogy milyen az, amikor Isten Fia az útitársad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése