Hét témája: Idősen is munkálkodva
Olvasmány: Józs 23.
Félelmetes a halálba vezető út, de nem zsákutca! Készüljünk méltósággal végigmenni rajta!
„Hosszú idő telt el azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül. Józsué is megvénült, megöregedett. Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én megvénültem, megöregedtem.Láttátok mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az ÚR harcolt értetek. Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát, meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a nagy tengerig napnyugaton.Istenetek, az ÚR maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az ÚR. Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. Egy közületek elűz ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat! Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az ÚR ezeket a népeket előletek. Sőt, tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek. Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek, az ÚR. Ha megszegitek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.”
Magyarázat
Az ember folyamatosan ügyködik biológiai élete meghosszabbításán. Mindeközben a történelemmel egykorú tapasztalat, hogy egy bizonyos határon túlra nem lehet kitolni a halál időpontját. Ez megváltoztathatatlan helyzet, mivel „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsid 9,27).
Ami viszont megváltoztatható, az a halálhoz való viszonyulásunk. Kitűnő példa ebben, az elmúlás elkerülhetetlen tényéhez tárgyilagosan hozzáálló Józsué, hiszen a halál közeledtének fölismerésében nem szomorkodik, nem sajnáltatja magát. Ellenkezőleg: a hátramaradókkal törődik, a nagy képet szemlélve, a nagy ívű összefüggéseket kutatva. Mindezek értékelésekor azt is számításba kell venni, hogy az akkor élőknek még nem adatott mennyei ígéret! Utolsó életszakaszát mégsem kesergésre tékozolja el, hanem a lehető leghasznosabban tölti: Isten hűséges személyére irányítja a tovább élők figyelmét. Rámutat az egyetlen elmúlásmentes kapaszkodóra, Isten igéjére: „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézs 40,8) A fennmaradás záloga kizárólag az örökkévaló Úrral való közösség. Ez a legértékesebb örökség, amit hagyatékként bárki maga mögött tudhat. Érdemes ilyenre törekedni – önmagunk és utódaink érdekében egyaránt.
(Várady Endre)
„Hosszú idő telt el azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül. Józsué is megvénült, megöregedett. Ekkor összehívta Józsué egész Izráelt, annak véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és ezt mondta nekik: Én megvénültem, megöregedtem.Láttátok mindazt, amit Istenetek, az ÚR tett értetek ezekkel a népekkel, hiszen Istenetek, az ÚR harcolt értetek. Látjátok, kisorsoltam törzseitek között az itt maradt népek birtokát, meg azokét a népekét is, amelyeket kiirtottam a Jordántól a nagy tengerig napnyugaton.Istenetek, az ÚR maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az ÚR. Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. Egy közületek elűz ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat! Mert ha mégis elfordultok tőle, és ha ezeknek a népeknek a maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ők meg veletek, akkor tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé Istenetek, az ÚR ezeket a népeket előletek. Sőt, tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek. Én most már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy nem veszett el egyetlen szó sem azokból az ígéretekből, amelyeket megígért nektek Istenetek, az ÚR. Mind beteljesedett rajtatok, nem veszett el abból egy szó sem. De ahogyan beteljesedett rajtatok mindaz az ígéret, amelyet Istenetek, az ÚR megígért nektek, úgy fogja beteljesíteni rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott Istenetek, az ÚR. Ha megszegitek Isteneteknek, az ÚRnak a szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, ha elmentek, és más isteneket tiszteltek, és azok előtt borultok le, akkor föllángol majd ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kipusztultok erről a jó földről, amelyet nektek adott.”
Magyarázat
Az ember folyamatosan ügyködik biológiai élete meghosszabbításán. Mindeközben a történelemmel egykorú tapasztalat, hogy egy bizonyos határon túlra nem lehet kitolni a halál időpontját. Ez megváltoztathatatlan helyzet, mivel „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsid 9,27).
Ami viszont megváltoztatható, az a halálhoz való viszonyulásunk. Kitűnő példa ebben, az elmúlás elkerülhetetlen tényéhez tárgyilagosan hozzáálló Józsué, hiszen a halál közeledtének fölismerésében nem szomorkodik, nem sajnáltatja magát. Ellenkezőleg: a hátramaradókkal törődik, a nagy képet szemlélve, a nagy ívű összefüggéseket kutatva. Mindezek értékelésekor azt is számításba kell venni, hogy az akkor élőknek még nem adatott mennyei ígéret! Utolsó életszakaszát mégsem kesergésre tékozolja el, hanem a lehető leghasznosabban tölti: Isten hűséges személyére irányítja a tovább élők figyelmét. Rámutat az egyetlen elmúlásmentes kapaszkodóra, Isten igéjére: „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézs 40,8) A fennmaradás záloga kizárólag az örökkévaló Úrral való közösség. Ez a legértékesebb örökség, amit hagyatékként bárki maga mögött tudhat. Érdemes ilyenre törekedni – önmagunk és utódaink érdekében egyaránt.
(Várady Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése