Isten asztaláról-Varga László

"Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható."      Jelenések könyve 1,8

Hiszünk az egyetlen Istenben. Sok mindent tudunk és számon tartunk róla. Hozzá imádkozunk, bízunk a segítségében. Mégis megdöbbenünk, ha úgy áll előttünk, mint ebben az igében. Gondolkoztál valaha azon, testvérem, hogy ki is az az Isten, akitől olyan magától értetődően kérsz valami egyszerű dolgot, amikor eszedbe jut, hogy más lehetőség híján hozzá fordulj kéréseddel? Ha elolvasod és komolyan veszed, amit ez az ige mond, ugyanolyan mély félelem kell, hogy elfogjon, mint a prófétákat, amikor közvetlenül kapták Isten parancsát. Ezt jelenti az istenfélelem. Az Alfa a görög ábécé első betűje, az Ómega az utolsó. Nincs olyan tény, olyan létező, olyan gondolat, melyet ne fogna körül Isten mindenütt-jelenvalósága. Te is minden idők előtt benne voltál az Ő tervében, ismeri minden gondolatodat, látja minden titkodat, és megítéli. Nincs olyan erő se a természetben, se az emberek mindenhatónak képzelt hatalmában, mely egy pillanatig is szembeszállhatna az Ő mindenhatóságával. Mi akarjuk eldönteni, hogy kell-e nekünk Isten, vagy nem kell? Mindenható, teremtő Atyánk szól, és mi meg kell, hogy érezzük létünk parányi voltát. Mivé lennénk, ha amennyi a hatalma, nem volna ugyanolyan végtelen nagy szeretete is? Azért élünk. Azért tűri gyarlóságainkat. Csak ne tegyük magunkat nevetségessé azzal, hogy mi akarunk felette ítéletet mondani!

Uram, mindenható Istenem, megdöbbenve állok meg előtted, ha megértem és átérzem nagyságodat, hatalmadat. Körülveszel, mint a levegő. Minden lélegzetvételem a Te kegyelmedből adatik. Ítélő bíróm vagy, és mégsem állok eléd rémülten, mert tudom, tapasztalom, érzem, hogy szeretsz. Szereteted ad jogot és erőt arra, hogy én is szeretettel forduljak feléd. Hogy nyugodtan kérjem áldásodat, ajándékaidat, és bizalommal kérjelek még arra is, hogy bocsásd meg vétkeimet, és ezután is szeress engem. Ámen.