Mindennap az Ige fényében- ISTEN ÉS A HÁZASSÁG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 2,18-25

18 Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. 19 Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. 20 Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. 21 Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. 24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. 25 Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

"Ne paráználkodj!" - (2Móz 20,14)

Isten férfivá és nővé teremtette az emberi lényeket. Éva "hozzáillő segítőtársnak" teremtetett. Nem olyan segítőtársnak, aki kis dolgokat megtesz a férfinak, hanem olyannak, aki a férfit, annak lénye mélyén kielégíti, vagyis párjának. Ők ketten olyan csodálatos, egymás számára alkotott teremtményei voltak Istenüknek, hogy képesek voltak "a ketten egységben létre". "Lesznek egy testté." A Biblia úgy mutatja be a házasságot, mint Istennek egyik, a teremtés hajnalán létrehozott intézményét. A nemiség és a házasság létezett már az előtt is, hogy a bűn bemocskolta az emberi fajt. Ezért, mint olyan valami, ami Istentől jön - jó. Manapság azt mondják nekünk, hogy a kezdeti időkben a férfi, mint valami szőrös barlanglakó, elrabolt egy szüzet, akit később talán elcserélt egy medve bőréért. Kijózanító dolog azt felismerni, hogy a nőt rabló barlanglakó ősember képe csak a huszadik századból való, s hogy azt humoros rajzok és az ún. felvilágosító könyvek népszerűsítették. Krisztus előtt ezer évvel azonban egy más történet volt hallható: azok az emberek még tudták, hogy kezdetben egy férfi volt és egy nő, akik házasok voltak a Paradicsomban. Isten nemiséget és házasságot teremtett, és ez, egyike az ő legkedvesebb ajándékainak, amellyel megajándékozta az emberi fajt, egyike a Paradicsom néhány maradandó virágának. Ha helyesen élünk vele és megfelelő módon vigyázunk rá, akkor sok öröm forrása, de ha visszaélünk vele és könnyedén kezeljük, akkor a szerencsétlenség egyik kútfeje. A nemi ösztön, és a férfi és nő közötti nemi vonzóerő Isten alkotása. Nincs benne semmi szégyellnivaló, és semmi, ami rossz érzéssel kellene, hogy eltöltsön minket. De Isten egy bizonyos célra adta ezeket az érzéseket és vágyakat. Ez a cél a házasság. És Isten maga őrzi ezt az egységet. Neki az a szándéka, hogy a házasság egy életen át tartó szövetség legyen egy férfi és egy nő között. E köré a házasság köré vonta ő az ő arany gyűrűjét. Isten maga figyelmeztet bennünket, hogy szentül őrizzük meg ezt a házasságot. Ha az emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy tönkretegyék azt, amit Isten alkotott, akkor végleg tönkreteszik önmagukat, mert mindenképpen szenvedni fognak, amikor nem hajlandók végrehajtani Isten akaratát.