Isten asztaláról-Varga László

"Ti vagytok a világ világossága... A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban."      Máté 5,14-15

Ez bizony kemény feladat. Nekünk szól, Krisztus követőinek. A kérdés nem egyszerű. Első kérdés: ég-e az én lámpásom? Aki meggyújthatja, maga Isten. Adott-e nekem égő hitet? Ha igen, azért adta, hogy világítson. Ellenőrizzük lámpásunk állapotát! De akik élő, égő hittel élnek, miért rejtőznek a véka alá? Csakugyan elhittük a legaljasabb hazugságot, hogy a hit magánügy, amivel az ember szemérmesen elrejtőzik a világ elől? Isten nem azért gyújtja meg hited lámpáját, hogy véka alá tedd. Nem is azért, hogy mellveregetéssel mutogasd égő hitedet. Sokkal kevesebbet kér: egyszerű, példamutató életet. A hitet nem mutogatni kell, annak magának kell világítania. A tetteid hirdessék Isten nagyságát. Azoknak fényénél lássák meg "a házban lévők" Isten dicsőségét, hatalmát, jóságát, szeretetét. Semmire sincs ma nagyobb szüksége ennek a sötétségben élő világnak. Reményik Sándor írja: "Ha ez a sok-sok titkos láng összefogna egy láncba, az égig, a csillagos égig érne." Ez a mi feladatunk.

Istenem, nem tudom, ég-e eléggé a hitem lámpása. Hiszek, de úgy érzem, nem eléggé. Ha eléggé égne, jobban látszana a világossága. Te mérd le, Atyám, családom, gyermekeim, barátaim hitén és életén! Látják ők rajtam, példámon, életemen jóságodat és szeretetedet? Legalább akik a házban vannak, azok lássanak tisztán, világosan, s ne zavarja meg őket annyiféle-fajta tanításnak a lidércfénye. Ha nem elég a hitem, kérlek, fújj rá Lelkeddel, hogy jobban égjen. Gyújts nagyobb fényt egyházunkban! Hogy én is, családom is és egyre többen lángoljanak, hogy apró fényeink egyesüljenek, s szereteted fókuszában a többieket is képesek legyenek lángra gyújtani. Ámen.