Napi áhítat- János, a száműzött tanú

Hét témája: Idősen is munkálkodva

Olvasmány: Jel 1,1–11.

A tanúskodás sosem volt kockázatmentes. Az elmulasztása viszont egyenesen bűn.

„Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. 

Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. 

János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: „Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába”.”

Magyarázat

A Kr. u.-i első század vége felé járunk, amikorra Krisztus gyülekezete a Római Birodalomnak szinte az egész területére kiterjedt. Ezzel egy­idejűleg azonban a több forrásból táplálkozó keresz­tény üldözés is lendületet vett. Így került János apostol, a tizenkét tanítvány egyike, Patmosz szigetére fogságba. Nem az a nyugdíjaskor, amelyre minden dolgos ember vágyik. Ezt a „jutalmat nyerte”, amiért késő időskoráig felvállalta a bizonyságtételt Megváltójáról. Jézus, a mindhalálig hű tanú (5. v.) nyomdokait követve végül osztoznia kellett megvetettségében, száműzöttségében. Ugyanakkor az Igazság állhatatos képviseletével járó öröm és reménység elpusztíthatatlan!
Legyen szó a mennyei hazára irányuló bizonyságtételről vagy éppen a földi haza szabadságáért vívott küzdelemről, egy jó ügy tanúinak mindig kell azzal számolniuk, hogy a gonosz – aki ellenérdekelt a nemes dolgok sikerében – megpróbálja eltántorítani őket, nemritkán vérük ontását is követelve.
Személyre szabott üldöztetésed elszenvedése közben vigasztalódj azzal, hogy ezek a kellemetlenségek az amúgy is lassan (vagy gyorsan) elfogyó földi életünkkel együtt elillannak, megmarad viszont az örök, mennyei jutalom!
(Várady Endre)