Hét témája: Idősen is munkálkodva
Olvasmány: 2Pt 1,10–18.
A lényegre emlékezünk. Törekedj a lényeges dolgokra!
„Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába. Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.”
Magyarázat
Előfordul, hogy időskorban megromlik az ember emlékezőtehetsége. Ugyanakkor a szenilitás tüneteit mutató öregek azok, akik sok évtizeddel korábbi eseményeket élethűen vissza tudnak adni. Miközben a rövid távú memória kopik, a hosszú távú képes megmaradni. Számos történet szól olyan esetekről, amikor már a szeretteit sem megismerő demens ember gyermekkorában tanult énekeket dúdol vagy igeverseket citál...
Péter apostol legfeljebb csak idősödőnek nevezhető, így korából fakadóan nem jellemzőek rá az imént írtak. Üzenete azonban hídként köti össze a fiatalabb és idősebb nemzedékek élethelyzeteit: emlékeztetni és emlékezni minden korban szükséges! A cél életkortól független és egyértelmű: Jézus Krisztus örök országába bemenni, és az odavezető úton soha meg nem botlani (10–11. v.). Ehhez kell a hitünk alapjára és fedezetére történő folyamatos emlékezés, hogy az semmiképpen ne merüljön feledésbe.
Érdemes úgy élni és olyan élményeket gyűjteni, amelyekre boldogságos lesz visszaemlékezni, ha megadatik rá a lehetőség. Még inkább igaz, hogy az aktív korban elplántált lelki kincsekből élhet az ember, amikor talán az őt körülvevő dolgokat már nem fogja föl teljesen.
(Várady Endre)
„Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába. Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.”
Magyarázat
Előfordul, hogy időskorban megromlik az ember emlékezőtehetsége. Ugyanakkor a szenilitás tüneteit mutató öregek azok, akik sok évtizeddel korábbi eseményeket élethűen vissza tudnak adni. Miközben a rövid távú memória kopik, a hosszú távú képes megmaradni. Számos történet szól olyan esetekről, amikor már a szeretteit sem megismerő demens ember gyermekkorában tanult énekeket dúdol vagy igeverseket citál...
Péter apostol legfeljebb csak idősödőnek nevezhető, így korából fakadóan nem jellemzőek rá az imént írtak. Üzenete azonban hídként köti össze a fiatalabb és idősebb nemzedékek élethelyzeteit: emlékeztetni és emlékezni minden korban szükséges! A cél életkortól független és egyértelmű: Jézus Krisztus örök országába bemenni, és az odavezető úton soha meg nem botlani (10–11. v.). Ehhez kell a hitünk alapjára és fedezetére történő folyamatos emlékezés, hogy az semmiképpen ne merüljön feledésbe.
Érdemes úgy élni és olyan élményeket gyűjteni, amelyekre boldogságos lesz visszaemlékezni, ha megadatik rá a lehetőség. Még inkább igaz, hogy az aktív korban elplántált lelki kincsekből élhet az ember, amikor talán az őt körülvevő dolgokat már nem fogja föl teljesen.
(Várady Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése