Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes...megparancsolta, hogy végezzék ki az őröket.      Csel. 12,19

Mielőtt az őrök Heródes igazságtalan büntetése alá estek, megengedte Isten nekik, hogy láthattak egy embert, aki az igazságtalan bánásmódot békességgel és nyugalommal viselte el. Milyen másként használhatták volna így ki a fogollyal eltöltött értékes órákat! Péter tudta mindazt, amire az őröknek közelgő halálos órájukban szükségük volt. Talán valamelyik közülük átélhetett hasonlót, mint a Pált Rómában őrizők némelyike, akik közül többen hívőkké lettek (Fil. 1,13; 4,22)? Vagy talán ezek között is volt olyan, aki megnehezítette Péter fogságát, mint amilyenről Pál is beszámol (Fil. 1,16)? Sajnos a világ gyakran nem ismeri fel a meglátogatás idejét (Lk 19,41; Mt 23,37). Boldogok vagyunk, ha jól kihasználjuk azokat az alkalmakat, amiket Isten komoly hívőkkel való beszélgetésben ad nekünk. Vigyázzunk, hogy az őrök rémülete egyszer minket is utol ne érjen! A római katonai őrségre Heródes egy embert bízott, akinek az őrzéséért személyükben felelősek voltak. Félelmetes volt az a pillanat, amikor számon kérték őket, s úgy kellett megállniuk, mint akiktől megszökött a fogoly. Ennek az órának a rémülete legyen jelképe nekünk annak a rémületnek, amikor Isten számon kéri rajtunk azoknak lelkét, akiket reánk bízott! Jaj nekünk, ha elhanyagoltuk, vagy elveszítettük őket! Ha nagy volt az emberi uralkodó haragja a szerinte vétkes őrök felett, mennyivel nagyobb lesz az igazságos mennyei király haragja azokon, akik közömbösségből vagy könnyelműségből őrállói kötelességüket elhanyagolták, vagy arról teljesen megfeledkeztek! Gondoljunk szent komolysággal arra az órára, amelyben Isten számon kéri tőlünk a reánk bízott lelkeket (Ez 3,17)!