Háznál gyülekezés

Most Németországban élek. 

Itt is vannak helyi templomok, gyülekezetek ahová eljárnak az emberek. 

Ez mellett, vagy csak háznál gyűlnek össze, hetente együtt töltenek egy-két órát. 

Nálam is van minden héten egy ilyen alkalom! Teázunk, imádkozunk, mindenki elmeséli a hetét, a problémáját ami  foglalkoztatja, imádkozunk egymásért. Van egy -egy téma, tematikus tanítás amit közösen átveszünk! Nagyon -nagyon jó, erősítő, szívet melengető!

Csodálatosan megáldott alkalmak!!

Gyerekeknek is van minden héten a hét utolsó napján, pénteken egy közös játszó délután. Körbe mennek egymáshoz, így sokkal jobb kapcsolat alakul ki köztük és az iskolában is jobbak! 

Ez csak rajtunk áll! Valakinek el kell kezdenie! Ennyi..

Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Mert az Istentisztelet, a gyülekezeti biblia iskolák nem adnak erre lehetőséget, azok nem erre valók!

A házi csoportok meg általában többen vannak, ezért nem tud kialakulni személyesebb kapcsolat.

Otthon is volt nálam szombatonként, közös főzésekkel! 

Csodálatosan megáldott alkalmak voltak ezek is!

Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”
(Mt 18,19-20).

A bibliai gyülekezés házaknál volt. Ma is így kellene lennie, amit már nem igen becsülnek. 

Együtt törték meg a kenyeret, és ittak bort. Megvárták a vacsorával a többieket is majd együtt fogyasztották el az asztalnál ülve. Az Úr dolgairól beszélgettek és együtt imádkoztak, ahol megmozdult a hely, jelezte a Szent Szellem, Ő is ott van közöttük és tanítja őket. 

Betegekre vetették a kezeiket, - nem csak a vezetőjük, és azok meggyógyultak. 

Nem csak gyógyulgattak, hanem még a halottak is feltámadtak. 

Megszabadultak a bűneiktől azzal, hogy kimondták, megvallották. 

Megtanulták, nem a törvény a vezetőjük, nem fizetnek tizedet, nincs zsidó és görög, nincs nő és férfi, hanem egyek, - ami azt jelenti, nincs közöttük nagyobb, hanem mindenben egységben vannak. 

Segítik a szegényeket és gyűjtést szerveztek, - no nem a pásztornak, hanem a rászorulóknak és más gyülekezetben élő szegényeknek is. Ragaszkodtak az erkölcsi élethez és a hitük megvallásához. 

Senkit nem tartottak többre, de a szeretet megtanította őket tisztelni kell az elöljárójukat és nem ő harcolta ki magának. 

Mindenkinek volt zsoltára, kijelentése, bizonyságtétele az Úr dolgairól amit elvégzett velük és nem csak a pásztor prédikált órákon, heteken, éveken át egyedül.